A szakértők szerint az anyatigris módszer és a nyugatias szülői magatartás pontosan ugyanolyan hatékony lehet. Alyssa Fu és Hazel Markus, a Stanford kutatói a Pszichológiai Társaság San Franciscó-i éves kongresszusán azt állították, hogy a motiváció a nyugati családokban belülről fakad, míg az ázsiai gyermekek a szülői elvárásokban találják meg az erőt. A lényeg azonban az, hogy a gyerekeket mindkét módon ugyanannyira lehet motiválni. „Az eredmények azt támasztják alá, milyen fontos megérteni a kulturális különbségek jelentőségét abban, hogyan építik fel az emberek önmagukat és a másokkal fenntartott kapcsolatukat. Míg az európai származású amerikai szülők szárnyakat adnak gyermekeiknek, hogy egyedül repüljenek, az ázsiai származású szülők folyamatos szelet adnak gyerekeik szárnyai alá” – magyarázta a két pszichológus.

A kulturális vitát 2011-ben a Yale jogász professzora, Amy Chua robbantotta ki a Wall Street Journal folyóiratban megjelent cikkével, amelyben támogatta a Kelet-Ázsiában nagyon elterjedt szigorú, anyatigris nevelési elvet. Chua cikkében azt írta, hogy a nyugati típusú szülői magatartás túlságosan megengedő. A cikkre reagálva az elmélet bírálói azt állították, hogy Chua túlszabályozná a gyerekeit azért, hogy elérje az ő sikerükre vonatkozó saját elképzeléseit. Alyssa Fu és Hazel Markus azonban több száz gimnazista korú gyermeket kérdezett meg édesanyjukról és a hozzá fűződő kapcsolatukról, és ez alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a kulturális eltérések ellenére mindkét szülői magatartás egyformán hatékony lehet.