Jennifer Lloyd szervezete a betegség miatt ahelyett, hogy az idegesség ellen adrenalin termelésével védekezne, leállítja a létfontosságú szerveit. A 17 éves lánynak ezért hónapokkal korábban el kell kezdenie a vizsgákra való felkészülést, nehogy az utolsó pillanatra hagyott tanulás okozta izgalom kiváltsa a betegségrohamot. Jennifer Addison-kórban szenved, ami azzal jár, hogy stresszes időszakban orvosi krízishelyzet alakulhat ki nála. Ha nem részesül gyors kezelésben, hányni kezd, elájul, és akár meg is halhat. A kamasz lány, aki most készül az AS vizsgájára, tavaly nyáron esett át egy súlyos rohamon a középiskolai záróvizsgájára (GCSE) való felkészülés közben, ami miatt kórházi kezelésre szorult. Állapota miatt kénytelen volt elutasítani a felvételi elbeszélgetéseit az Oxfordi és a Cambridge-i Egyetemekre, mert attól fél, hogy a világhírű oktatási intézményekben a kemény tanulással járó stressz távol az otthonától a halálát okozhatja.

Jennifer így nyilatkozott betegségéről: „Nagyon kemény a helyzet a vizsgaidőszakban, mert tökéletesen kell időzítenem a tanulást. A betegség miatt nagyon kimerülök, ezért anya gyakran talál rám úgy, hogy tanulás közben elaludtam a könyvek fölött. Tudom, hogy nem hagyhatom feleslegesen felizgatni magam, ezért sokkal jobban kell szerveznem az életemet, mint a barátaim. Éppen ezért nagyon szigorú időbeosztást tartok. Ha egy órát ismételtem, két órát kell pihennem, mielőtt folytatnám a tanulást. Ez persze azt jelenti, hogy hetekkel korábban el kell kezdenem a tanulást, mint a többiek, hogy legyen elég időm.”

Jennifernél 10 évvel ezelőtt mutatták ki az Addison-kórt, miután édesanyja, Amanda, egy máltai nyaralásuk során észrevette, hogy lánya folyamatosan kívánja a sót. Az éttermekben közvetlenül a sótartóból ette a sót. A család többi tagját is megfogta a nap, de Jennifer rendkívül lebarnult. Amikor hazatértek Nagy-Britanniába, azonnal elvitte orvoshoz, ahol a vizsgálatok kiderítették, hogy azért kívánja a sót, mert a szervezete képtelen visszatartani. „Néhány hét múlva Addison-kórral diagnosztizálták, ami bizonyos értelemben megkönnyebbülés volt, mert legalább megtudtuk, mi a baja, másrészt viszont mindnyájunknak megnehezítette az életét a betegségével való együttélés” – nyilatkozta az édesanya.