Az 1800-as évek közepe óta foglalkoztatja a tudósokat, hogy a szakértők vajon kitűnő képességekkel születnek-e, vagy inkább a kitartó, szorgalmas munka teszi őket kompetenssé a szakterületükön. Az elmúlt években úgy tűnt, hogy a velünk született tehetséggel szemben a rendszeres munka az, ami inkább számít – ezt az elméletet erősítette többek között Malcolm Gladwell híres könyve 2008-ból, az Outliers is.

A Princeton University tudósa, Brooke Macnamara és kollégáinak kutatása azonban abba az irányba mutat, hogy hiába gyakorlunk kitartóan éveken keresztül, kiemelkedő velünk született képességek híján nem érhetünk el hosszútávon komolyabb eredményeket semmilyen területen sem. „A gyakorlat kétségkívül fontos, de korántsem annyira, mint eddig hittük. Elsősorban ugyanis a képességek számítanak” – vélekedik Macnamara, aki kutatócsoportjával együtt a zene, a sport, a különféle szakmák és az oktatás számos területén nézett szét, hogy választ találjon a kérdésre, hogy valóban a gyakorlat teszi-e a mestert. A kiterjedt meta-analízis során kiderült, hogy jóval kisebb százalékban számít a gyakorlat, mint a velünk született képességek: a zenénél mintegy 26 százalékra, a a sportoknál csupán 18 százalékra tehető ez a szám.