A régészek egy ideje már úgy vélték, hogy a letelepedett ókori népek többsége vegetáriánus étrenden élt, és most a szénizotópos vizsgálatoknak köszönhetően világosabb képet sikerült alkotni az ókori egyiptomiak étrendjéről, mint valaha. A Lyoni Egyetem kutatócsoportja Kr.e. 3500 és Kr.u. 600 között Egyiptomban élt 45 múmiában vizsgálta a szénatomokat. Kimutatták, hogy nagy mennyiségű árpát és búzát fogyasztottak hosszú időn keresztül, ami arra utal, hogy hihetetlenül jól alkalmazkodtak a terület adottságaihoz. Az eredmények azoknak az egyiptomi sírokon látható festményeknek is megfelelnek, amelyek a földeken dolgozó embereket ábrázolnak, akik búzát aratnak, kenyeret sütnek, amit aztán gyakran feláldoznak a túlvilág istenének, Ozirisznek.

A szénatomokat a növények a szén-dioxidból nyerik a fotoszintézis folyamata során, és a szén úgy kerül az emberi szervezetbe, hogy elfogyasztjuk a növényeket vagy a növényevő állatokat. A szakértők úgy tudják vizsgálni egy ember étrendjét, hogy megvizsgálják a szén 12-es és 13-as izotópjait, amelyek tömege enyhén eltér egymástól.

A növények két csoportra oszthatók: a C3 csoportba olyanok tartoznak, mint a fokhagyma, a lencse vagy a búza, a C4 csoportba pedig például a köles és a cirok. A C3-as növények kevesebb 13-as szénizotópot vesznek fel, mint a C4-es csoport tagjai, így a kutatók a két izotóp arányának vizsgálatával ki tudják mutatni, hogy milyen étrenden éltek az emberek. Korábban úgy vélték, hogy az ókori egyiptomiak a Nílusból halászott halakon éltek, amit sok sírfestmény is megörökít. A legújabb szénizotópos vizsgálat azonban ellentmond ennek a feltételezésnek. Kate Spence, a Cambridge-i Egyetem régésze szerint rengeteg sírfestmény és egyéb bizonyíték utal arra, hogy az egyiptomiak halásztak, és a hal az áldozati ajándékok között is szerepelt, ezért meglepő, hogy a szénizotópos vizsgálat szerint az ókori egyiptomiak nem fogyasztottak sok halat.