A korai figyelmeztetés segíthetne megelőzni a súlyos és halálos komplikációkat, például az agyi érkatasztrófát, a szívrohamot, a vakságot, különböző vesebetegségeket, valamint az ideg- és keringési rendszer rendellenességeit. A vérteszt képes lehet a kettes típusú cukorbetegség korai felismerésére. A diabétesznek ez a válfaja a cukorbetegségek 90 százalékát teszi ki Nagy-Britanniában, ahol mintegy hárommillió páciens szenved cukorbetegségben. Jelenleg a betegség diagnosztizálása a vércukorszint mérésével történik. A Manchester Egyetem és a King's College London tudósai szerint azonban mire a páciens odáig jut, hogy a vércukorszintje abnormálisan magas értékeket mutat, a legtöbb esetben már megindult a visszafordíthatatlan károsodás. Hogy a kutatók rájöjjenek, melyek azok az anyagok (például a zsírsav molekulák), amiknek a segítségével korábban is fel lehetne ismerni a betegséget, közel 100, különböző veszélyeztetettségi fokú nőt tanulmányoztak két éven keresztül. Bár a pácienseknek a vércukorszintjük végig normális értékeket mutatott, egyéb, a vérben és zsírban található anyagok tekintetében eltérések mutatkoztak. A tudósok szerint a D-vitamin- és fehérjeszintek is eltérőek voltak. A leginkább veszélyeztetett pácienseknek ezen kívül az érrendszere is kevésbé volt egészséges, mint az alacsony veszélyeztetettségi szinttel élőké.
A cukorbetegséggel kapcsolatos komplikációk mindegyike az érrendszer és az erek károsodásának köszönhető. A tudósok jelenleg a teszt finomhangolását végzik, és reményeik szerint öt éven belül képesek lehetnek majd a segítségével hónapokra, vagy akár évekre is előre jelezni a kettes típusú cukorbetegség kialakulását. "A jelenlegi módszer csakis a páciensek vércukorszintje alapján kategorizálja a betegséget, és csak arról ad információt, hogy az érrendszer mekkora károsodást szenvedett el - nyilatkozta Kennedy Cruickshank, a King's College London kutatója - A már létező kezelések célja a vércukorszint rövidtávon való csökkentése. Ezeket természetesen továbbra sem szabad elhagyni." A mostani kutatási eredmények a PLos ONE című tudományos szaklapban kerültek publikálásra.