A The Proceedings of the National Academy of Sciences szaklapban közzétett tanulmányukban a kutatók arról számoltak be, hogy azok a betegek, akik a tudatuknál vannak, de nem képesek beszélni vagy akaratlagos viselkedést tanúsítani, nem tudják másokkal közölni tudatos tapasztalataikat. Éppen ezért eddig nem lehetett megállapítani, hogy ezek a betegek tudatuknál vannak-e vagy sem, és a kutatócsoport úgy véli, valószínűleg sok beteget félrediagnosztizálnak azzal, hogy azt állítják, nincsenek tudatuknál.

A szakértők egészséges emberekkel és vegetáló betegekkel nézették meg Alfred Hitchcock egyik rövidfilmjét, miközben egy funkcionális MR készülékben vizsgálták őket. A rövidfilmet 8 percre rövidítették le, hogy a szkennelés ne tartson hosszú ideig. A vágás ellenére a film cselekménye követhető maradt, és a résztvevők nyomon követhették az öt éves kisfiú történetét, aki megtalálja nagybátyja pisztolyát, beletesz néhány töltényt, majd a veszélyről mit sem sejtve játszik vele otthon és több nyilvános helyen. A kutatók azért választották ezt a filmet, mert életkor és nem tekintetében semleges, a nézők széles körének tetszik, a cselekménye pedig izgalmas.

Az agyi képalkotó vizsgálat eredményeinek elemzéséből az derült ki, hogy a 16 éve nem reagáló beteg olyan agyi választ mutatott a film nézése közben, amely nagyon hasonlít az egészséges résztvevőkéhez. A kutatók szerint az arra enged következtetni, hogy a beteg nem pusztán a tudatánál volt, hanem meg is értette a filmet. A szakértők az eredmények alapján úgy vélik, hogy bár eddig is lehetett tudni, hogy a vegetáló betegek közel 20 százalékát félrediagnosztizálták, és azt gondolták róluk, hogy nincsenek tudatuknál, ezzel az új módszerrel ki lehet deríteni, hogy valószínűleg még ennél is magasabb a félrediagnosztizálások aránya.