Szinte minden amerikai középiskolában jelen vannak a kamaszkori társadalmi hálózatok elemei, a klikkek, a hierarchia és a rassz, életkor, nem vagy társadalmi státusz alapján történő önkirekesztés. A szociológusok éveken keresztül úgy vélték, hogy egyetemesnek látszó emberi ösztönök generálják ezt a fajta eloszlást. Ezek közé tartozik például az ismerősségre és a bizonyosságra, az irányításra és a dominanciára, illetve a biztonságra és a támogatásra való vágy. Bármilyen mindenütt jelenlévőnek tűnnek azonban ezek az ösztönök, egyes iskolákban a diákok több klikket, hierarchiát és szegregált társadalmi struktúrát hoznak létre, mint másokban.

A Stanford Egyetem kutatói szerint maga az iskola szervezeti felépítése és az intézmény „hálózati ökológiája” is jelentős hatást gyakorol ennek alakulására. Azokban az iskolákban ugyanis, amelyek több választási lehetőséget kínálnak a diákoknak (több fakultatív tárgyat, a követelmények teljesítésének több különböző módját, lehetséges barátok nagyobb terjedelmét, az osztálytermi ülőhelyek szabadabb megválasztását), nagyobb valószínűséggel válnak rangsor alapúvá, klikkessé, valamint rassz, életkor, nem vagy társadalmi státusz alapján kirekesztővé.

Ezzel szemben az olyan iskolákban és osztályokban kevésbé gyakran alakul ki hierarchia, klikkesedés és önszegregáció, ahol a társadalmi választási lehetőségek és az interakciók előírt formátuma korlátozva van. A kisebb iskolák például eleve a potenciális barátok kisebb választékát nyújtják, ezért az emberek a társadalmi csoportból történő kizárásának nagyobb „ára” van. Ráadásul a strukturált osztályok előírt rutinok szerint irányítják a diákok interakcióit, és arra ösztönzik a tanulókat, hogy inkább az iskola munka, mint a külső társadalmi élet alapján végezzék az interakcióikat. A Stanford Egyetem kutatóinak Daniel A. McFarland professzor vezetésével készített tanulmánya az American Sociological Review internetes kiadásában jelent meg.