Legalább is ezt állítja egy orvoscsoport, akik az ülő-álló tesztet eredetileg betegeik rugalmasságának és erejének mérésére fejlesztették ki. Pontozási rendszert is kidolgoztak a teszthez, és felfedezték, hogy azok az emberek, akik tízből legfeljebb három pontot képesek elérni, ötször nagyobb valószínűséggel halnak meg hat éven belül, mint azok, akik nyolc pontnál többet érnek el. Claudio Gil Araujo egyike a Rio de Janeiró-i Gama Filho Egyetem orvosainak, akik az ülő-álló tesztet (sitting rising test, SRT) kifejlesztették eredetileg a sportolók rugalmasságának gyors felmérésére. Most azonban már arra is felhasználják a szűrővizsgálatot, hogy rávegyék a betegeket a rendszeres testmozgásra izmaik és egyensúlyérzékük fenntartása, valamint életük meghosszabbítása érdekében. Ahogyan öregszünk, az izmaink általában meggyengülnek, az egyensúlyérzék leromlása következtében pedig egyre nagyobb valószínűséggel eshetünk el. Az általános gyengeség mérése a kisebb orvosi rendelőkben jelenleg nagyon időigényes, nem praktikus és pontatlan, a szakértők azonban mégis mozgásra szeretnék ösztönözni az idős embereket.  Dr. Araujo szerint többek között azért is jó az ülő-álló teszt, mert nincs szükség hozzá semmilyen felszerelésre.

A European Journal of Cardiology szaklapban publikált kísérletükben a brazil kutatók 2002 ötvenegy és nyolcvan év közötti személyen végezték el az ülő-álló tesztet a riói Clinimex mozgásklinikán. Eredményeikből az derült ki, hogy a tízből nyolc pontnál kevesebb pontot elérő emberek kétszer nagyobb valószínűséggel halnak meg a következő hat éven belül, mint azok, akik tökéletes pontszámot értek el. A kutatás szerint a tesztpontszám pontonkénti emelkedése a bármilyen eredetű halálozás kockázatának 21 százalékos csökkenésével hozható összefüggésbe.