A Göttingeni Egyetem kutatói a főemlősök rendjébe tartozó berber makákót vizsgálták, amely társaságban nagyon hasonló magatartásokat tanúsít az emberekhez. Furcsa módon a stresszel összefüggő betegségek a makákók körében csak a nőstényekben fordulnak elő, illetve párok esetében mindkét nemben.

A szakértők a glükokortikoid stresszhormonok szintjét mérték a hím makákókban akkor, amikor a párjukkal, családtagjaikkal, illetve más hímek társaságában voltak. Ha a hím főemlősöket stressznek tették ki, például rendkívül alacsony hőmérsékletnek vagy valamilyen fenyegetésnek, a stressz-szintjük megemelkedett. Amikor azonban hasonló fenyegetések érték őket, más hímek társaságában nem ugrott meg ennyire a stressz-szintjük. Ez a jelenség Dr. Christopher Young, az egyetem munkatársa szerint a hierarchia csúcsán lévő hímekre és az alacsonyabb szinten lévő hímekre egyaránt igaz volt.

A vadon élő hím berber makákók ugyanolyan erős szociális köteléket alakítanak ki a többi hímmel, mint az emberek, és az emberekhez hasonlóan ők is nagyobb biztonságban érzik magukat, amikor többen vannak. Csoportban kevésbé félnek a kívülállóktól, és ez a bátorság megóvja őket a stressztől. Ráadásul vigyáznak is egymásra. A férfiak ezt úgy teszik, hogy kiállnak egymásért és fedezik egymást, a majmok pedig kiszedegetik a rovarokat és az élősködőket egymás bundájából. Amikor más hímekkel vannak együtt, még a hideg időjárás és más természeti tényezők is kisebb problémát jelentenek a hím majmoknak.

Dr. Young így foglalta össze a Proceedings of the National Academy of Sciences szaklapban megjelent tanulmányt: „A hím makákók az emberi barátsághoz hasonló társas kötődést alakítanak ki egymással, és ezeknek a „barátságoknak” az ereje megóvja őket a szociális és környezeti stressztényezőkkel szemben.”