A magyarázat a kutatást vezető Lasse Laustsen és Michael Bang Petersen professzorok szerint egyszerű: amikor fenyegetettséget érzünk, ösztönösen egy erőskezű vezetőt keresünk, aki képes hideg fejjel irányítani a helyzetet. Kevésbé tudatosodik bennünk azonban, hogy a vezetőink és politikusaink külső megjelenése gyakrabban és erősebben hat ránk, mint hinnénk: más és más tulajdonságokat részesítünk előnyben attól függően, hogy béke van-e, vagy épp háborús idők járnak.

Minél konzervatívabb valaki, annál fontosabb számára, hogy a vezető egy domináns férfi legyen: a konzervatívok a kutatás szerint a liberálisokkal ellentétben fenyegető környezetként tekintenek a világra, ezért egy védelmet ígérő külsejű és viselkedésű vezetőben bíznak meg a leginkább. A domináns alfahím karaktere ugyanakkor kevésbé rokonszenves a hétköznapok szintjén: a barátainkat úgy választjuk meg, hogy együttműködőek, szelídek, kedvesek legyenek. Hiába rejt magában ezer veszélyt a tenger, kabintársnak inkább a barátságos szomszédfiút választanánk, nem pedig a határozott, szigorú kapitányt.