Az azonban kevesekben merül fel, miért telik meg olyan gyorsan a húgyhólyagunk annak ellenére, hogy az alkoholfogyasztás rendkívül dehidratáló. Dr. Karl Kruszelnicki az ABC tudományos rovatában elmagyarázta, hogy nincs más varázstömítés, amely a húgyhólyagban tartaná a vizeletet, csupán a normál húgyúti záróizom. Valójában maga az alkohol gátolja azt, hogy a szervezet végrehajtsa a szükséges hidratációt, mivel az agy és a vese percről-percre alapon, összehangolt működéssel biztosítják a testnedvek megfelelő áramlását.

Az agy az antidiuretikus hormon (ADH) termelésével gátolja a vizelést. Alkoholfogyasztáskor azonban az agy nem termel annyi ADH-t, amennyire optimálisan szükség lenne. A szakértő szerint a szervezetünk körülbelül a harmadik italig képes viszonylag jól kitartani. Ez az a pont, amikor a veseműködés beindul, és elkezd nagy mennyiségű vizeletet termelni – innentől kezdődik a gyakori vécélátogatások ideje a további iszogatás alatt. Dr. Karl a húgyhólyagot egy száraz szivacshoz hasonlította, amelyre addig öntünk vizet, amíg végül teljesen átitatódik. „Ekkor elég csupán egyetlen csepp vizet cseppenteni a szivacsra, és a szivacs alján összegyűlő cseppből folyamatosan csordogáló víz lesz” – magyarázta a szakértő. És természetesen mire elfogyasztunk egy liter sört, egy kissé kiszáradunk, és a vese egy kissé visszavesz a működésből. Összességében azonban a megtermelt vizelet mennyisége így is nagyobb valamivel, mint a sörben lévő víz mennyisége, ezért egy kissé kiszáradunk. Dr. Karl szerint tényleg különös, hogy bár a szervezetünk kiszárad, mégis több folyadékot termel alkoholfogyasztás közben, mint víziváskor. Ez azonban azzal magyarázható, hogy mivel önként döntjük magunkba az alkohol nevű erős drogot, a védelmi rendszerünk kizökken a normális kerékvágásból.