A The Times napilapban megjelent cikk szerint az orvosi igazolások elterjedt alkalmazása elleni fellépésként a brit kormány azt tervezi, hogy a háziorvosok nem rendelkeznének jogosultsággal arra, hogy huzamosabb időre kiírják az embereket betegszabadságra. Ehelyett tovább kellene utalniuk betegeiket egy magán foglalkozás-egészségügyi céghez kivizsgálásra. Az orvosok ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy ha arra kötelezik a családorvosokat, hogy utalják be hosszú távon beteg pácienseiket munkaalkalmassági vizsgálatra, azzal „a szociális rendszer egyik végrehajtó ágává alacsonyítják le őket”.
A munkaalkalmassági tesztet 20 háziorvosi körzetben vezették be kísérleti jelleggel az múlt hónapban, és a kormány azt tervezi, hogy a következő hónapokban országszerte kiterjeszti a programot. A betegeknek bele kell egyezniük abba, hogy családorvosuk beutalja őket a kijelölt céghez, amely részletes vizsgálatokkal mérik fel fizikai és mentális képességeiket. Dr. Maureen Baker, a Családorvosok Királyi Kollégiumának elnöke így nyilatkozott a tervezetről: „Az emberek képessé tétele a munkába való visszatérésre hosszú távú egészségüket szolgálja. Sok páciensnek azonban aktív támogatásra van szüksége a munkába való visszatéréshez. Nem a családorvosoknak kellene felügyelni azt, hogy ki jogosult a jóléti rendszer támogatására.”
A British Medical Association folyamatos tárgyalásokat folytat a kormánnyal a kérdésben, és kijelentette, hogy bojkottálni fogja a tervet, ha az embereket rákényszeríti a munkába való visszatérésre. Richard Vautrey, a szervezet elnökhelyettese arra szólította fel a minisztereket, hogy ne hajoljanak meg a büntetést szorgalmazó politikai nyomásnak.
David Cameron miniszterelnök három évvel ezelőtt kijelentette, hogy a táppénz elterjedése a munkahelyeken „futószalagként szolgál az élethosszig tartó segélyből éléshez”. Cameron szerint a táppénzen lévő 300 ezer emberből legalább minden ötödiknek eleve nem kellett volna betegszabadságra mennie, vagy már visszamehetne dolgozni. A miniszterelnök ugyanakkor azt is elmondta, az orvosoknak és a vállalatoknak is kellemetlen helyzetet teremt az, hogy az emberek jólétének növelése lenne a feladatuk, nem pedig az, hogy felügyeljék a szociális rendszer működését.