A Proceedings of the National Academy of Sciences című lapban közzétett tanulmány szerzője, Brad Bushman, az Ohio Állami Egyetem professzora úgy véli, bár a legtöbb szülő különlegesnek gondolja saját gyermekét, nem biztos, hogy jót tesz azzal, ha ezt érezteti is vele. Természetesen nem arról van szó, hogy ne szeressük és dicsérjük a gyermekünket, hiszen fontos, hogy érezze maga mögött a támogató hátteret, de az már nem helyénvaló, ha azt tápláljuk beléjük, hogy ők mindenkinél jobbak. Amint azt Bushman hangsúlyozta, bárkivel is találkozunk az életünk során, biztos, hogy van valami, amiben ő jobb nálunk, ettől válik minden ember egyformán értékessé és különlegessé.

A kutatás során 565 hét és tizenegy év közötti középosztálybeli holland gyereket és szüleiket kísértek figyelemmel másfél éven át, és az eredmények azt mutatták, hogy azok a gyerekek, akiket a szüleik mindenki más fölé emeltek, túlságosan narcisztikussá váltak, akiket viszont szerető szülők vettek körül, akik olyannak látták őket, amilyenek valójában, helyes önértékeléssel rendelkeztek, és sokkal reálisabban látták a helyüket a világban. A szakemberek szerint az a helyes szülői magatartás, ha akkor dicsérjük meg a gyerekünket, amikor arra tényleg rászolgált, és abban támogatjuk, hogy egy-egy sikertelen próbálkozás után ne adja fel, hanem fusson neki újra a feladatnak. Ha nem így teszünk, később számos csalódással fogja szembetalálni magát, ami komoly lelki gondokat is okozhat majd a számára.