A kutatás részeként a tudósok vérmintát vesznek olyanoktól, akik már sikeresen felépültek ebből a betegségből, mert így talán közelebb jutnak a betegség okához és a lehetséges gyógyítási módokhoz. Amint arról egy vezető anorexia-kutató, Cynthia Bulik professzor beszámolt, az anorexiások rokonságában általában négyszer több a szintén anorexiások aránya, mint más családokban, ezen belül is hatszor nagyobb arányban jelentkezik az érintettek anyjánál, négyszer nagyobb arányban a testvéreiknél és ötször nagyobb arányban a gyerekeiknél. Az tehát már biztos, hogy a betegség örökletes, már csak arra kellene választ találni, melyik gén felelős a betegségért. A professzor hozzátette, az a tény pedig, hogy egyre több középkorú nőnél alakul ki anorexia nervosa, arra utalhat, hogy a pubertáshoz hasonlóan a menopauza is kockázati faktornak számíthat. Bulik professzor úgy véli, az örökletesség 60 százalékban szól bele a betegség kialakulásába, míg a környezeti tényezők 40 százalékban, és általában az történik, hogy aki örökletesen hajlamos az anorexiára, annak is kell valamilyen ok a környezetében, ami ténylegesen is kiváltja a betegség jelentkezését.

A szakember arról is beszámolt, hogy az anorexiával élők egészen másképp reagálnak az éhségre, mint a többi ember. Az átlagos emberek általában idegesek, ingerültek, ha éhesek, míg az, aki hajlamos az anorexiára, az éhséget megnyugtató érzésnek tartja, és inkább akkor ingerült, amikor azt érzi, hogy evésidő van. Egyelőre már 1100 ausztráltól vettek vért, de még legalább 2200 vérmintára lenne szükség az elkövetkező két év során, hiszen minél több minta áll rendelkezésre, a tudósok annál pontosabb genetikai profilt tudnak majd készíteni a betegségről.