Kutatások kimutatták, hogy az extrém módon való edzésnek számos káros következménye lehet, többek között memóriaromlás, fogkihullás, a szexuális teljesítőképesség elvesztése, meddőség, a fertőzésekkel szemben való ellenálló képesség hanyatlása, vagy akár egy egész életen át tartó szívproblémák. Emellett ezek a sportolók a sérüléseknek is jobban ki vannak téve, érdemes tehát megfontolni, megéri-e a kockázatot az, hogy minden évben lefussuk a környék összes városában megrendezett valamennyi futóversenyt, vagy megelégszünk-e azzal, hogy a magunk tempójában kocogunk esténként.
Dán szakemberek 12 éven át kísértek figyelemmel több, mint 5000 embert, akik eltérő intenzitással sportoltak. Az eredmények azt mutatták, hogy a legalacsonyabb halálozási arány azok körében jelentkezett, akik hetente maximum háromszor mentek el futni összesen nem több, mint 2,5 órát, szemben azokkal, akik egyáltalán nem sportoltak, illetve akik ennél több időt töltöttek edzéssel.
Egy másik, Oxfordban végzett tanulmány pedig azt mutatta ki, hogy azok a középkorú brit nők, akik rendszeresen sétáltak, kertészkedtek vagy kerékpároztak 20 százalékkal kisebb arányban szenvedtek szívproblémáktól, mint azok, akik semmit nem mozogtak, vagy akik megerőltető mozgást végeztek. Minderre az lehet a magyarázat, hogy az enyhe mértékű mozgás hatására megnőnek a telomerek, azaz a DNS-ek és fehérjék végén található védőrétegek, ami hozzájárul a hosszabb élettartamhoz. Az extrém mértékű testmozgás azonban éppen ellenkező hatást ér el, a telomerek megrövidülnek, és számos öregséggel kapcsolatos betegség alakulhat ki.
Dr. Peter Schnohr, koppenhágai kardiológus azon a véleményen van, hogy aki hosszabb ideig szeretne élni, az hetente néhányszor menjen el kocogni, ne túl gyors tempóban, mert minden ennél megerőltetőbb sport már káros lehet. Más vizsgálatok arra is felhívták a figyelmet, hogy míg egy intenzív séta serkenti az agyat, a megerőltető sportolás már olyan kémiai változásokat idézhet elő, melyek elpusztíthatják az agysejteket, emellett a fog- és fogínybetegségek is nagyobb arányban jelentkeznek az extrém módon sportolók körében, esetükben ugyanis csökken a nyáltermelődés, ami a fogak védelme szempontjából egy igen fontos tényező.