A kutatás során a tinik a barátaikról és a szüleikről néztek meg különféle videókat, miközben MRI segítségével az agyműködésüket vizsgálták a szakemberek. Az agy központi területe erőteljesebben reagált a kortársakat bemutató képsorokra, mint a szülőkkel kapcsolatosakra. Úgy tűnik, minél inkább lázadónak számít egy kamasz, annál erőteljesebbnek bizonyult ez az összefüggés. „Az eredmények azt mutatják, hogy a lázadás célja elsősorban az, hogy elszakadjon a szülőtől a fiatal, és átélje az önállóság élményét. Minél inkább aktiválódott az agy központi területe az ismeretlen kortársak láttán a szülőkhöz képest, annál több példa volt a lázadás veszélyes megnyilvánulásaira a fiatal életében” – mondja Darby Saxbe, a University of Southern California pszichológia professzorsegédje.

A szakember szerint a tinédzserkori lázadás nem értelmetlen: a célja az, hogy a kamasz elszakadjon a szülőtől, és önálló döntéseket legyen képes hozni, emiatt azonban szorong, és számos kockázatos döntést hoz. Ez a korcsoport szívesebben tölt sok időt a barátaival, mint a szüleivel, és Saxbe szerint az aggódó szülőknek hagyniuk kellene, hogy gyerekük leváljon róluk, és mielőbb önállósodjon, ugyanakkor a legjobb, ha sosem hagyják a fiatalokat magukra. A kutatás során összesen 22 tini agyi aktivitását vizsgálták MRI segítségével, akik 16 és 18 év közöttiek voltak.