A British Medical Journal szaklapban megjelent cikkükben a vezető szakértők azt írják, hogy bizonyos esetekben a betegeknek szükségtelen gyógyszereket vagy vizsgálatokat írnak fel az orvosok, akik úgy érzik, nyomás alatt vannak azért, hogy tegyenek valamit. A cikk írói szerint a betegeknek lehetőséget kellene adni arra, hogy konzultáljanak orvosukkal arról, vannak-e egyszerűbb és biztonságosabb alternatívák, amelyek számukra megfelelőbbek lehetnek. A szakértők azonban azt is hangsúlyozták, hogy a betegeknek nem szabad önhatalmúlag, orvosuk beleegyezése nélkül megváltoztatniuk kezelésüket.

A jelentésben a szerzők azt írják, hogy a „több az jobb” kultúrájában élünk, ahol egyeseket túldiagnosztizálnak, vagyis olyan állapotokat mutatnak ki náluk, amelyek tulajdonképpen végül nem sok kárt okoznak számukra. A Choosing Wisely (Bölcs választás) elnevezésű új kampányban a szakértők arra szólítják fel az orvosi szervezeteket, hogy mindegyikük azonosítson öt olyan eljárást, amelyeket nem szabadna rutinszerűen javasolni, illetve bizonyos esetekben egyáltalán nem szabadna alkalmazni. A következők tartozhatnak ezek közé: enyhe depresszió elleni gyógyszerek, túl sok rutin illetve felesleges vérvizsgálat, gyógyszerek enyhén megnövekedett vérnyomásra. Sue Bailey pszichiáter professzor, az AoMRC orvosi szervezet elnöke szerint sok enyhe depresszióban szenvedő betegnek javasolhatnának inkább először csoportterápiát vagy beszélgetési terápiákat. A gyakori vérvétel pedig különösen az idős, gyenge bőrű emberek számára lehet kellemetlen. Az enyhén megemelkedett vérnyomással rendelkező betegeknek a legalkalmasabb kezdeti beavatkozás az életmód-változtatás lehetne. Más szakértők azonban kiállnak a szóban forgó gyógyszerek alkalmazása mellett enyhe, közepesen súlyos és súlyos esetekben, a Blood Pressure UK szervezet pedig arra figyelmezteti a betegeket, hogy mindig beszéljenek orvosukkal gyógyszerük megváltoztatása előtt. A Brain Tumour Charity jótékonysági szervezet arra hívja fel a figyelmet, hogy egy ilyen kezdeményezésnek nem szabad akadályoznia az orvosokat abban, hogy vizsgálatok írjanak elő súlyos, de ritka megbetegedésekre. A szervezet azt állítja, hogy egyes rákbetegek esetében a kezdeti, általános tüneteket az orvosok gyakran figyelmen kívül hagyják, és nem vizsgálják ki elég gyorsan.