A megkérdezettek negyede őszintén bevallotta, hogy “sokkal többet késik”, mint tíz évvel ezelőtt, és a 40 százalék pedig szemrebbenés nélkül hazudik is a késés okáról. Az okok között a leggyakrabban a közlekedési viszonyok, a túl sok munka, az elalvás és a gyerekek szerepelnek. Míg korábban a pontosság a királyok erénye volt, ma ötből egy embert nem is zavarja, hogy hazudik, amikor késik. Nem csak a magánéletben, a munka világában is egyre gyakoribb a késés. A britek közel negyede (23 százalék) később érkezik a munkahelyére és a munkához kapcsolódó társasági eseményekre, mint egy évtizeddel ezelőtt.
Úgy tűnik, a technológia fejlődése nagyban hozzájárul ahhoz, hogy rossz érzés nélkül késünk: az okostelefonok segítségével bármikor szóban, írásban értesíthetjük a másikat a késésről, és ez megnyugtat minket. Szerencsére azért van határa ennek is: kilenc perc késésnél a többségnek már lelkifurdalása van. A lélektani határ, amikor már bosszankodik a másik fél, húsz perc körül kezdődik.