Az East London Family (ELF) tanulmányban megállapították, hogy a 3-4 éves gyerekeknél a cukortartalmú ételek és italok fogyasztását jelentősen csökkenti, ha az anya úgy ítélte meg, hogy hatékony a családi együttműködésük. Ezzel szemben a kevésbé jól működő családokban a hasonló életkorú gyerekek lényegesen több cukros ételt és italt fogyasztanak otthon. Akkor ítélték „hatékonynak” a család működését, ha jól tudták kezelni a mindennapi élet problémáit, és mindezt jó hangulatban, hatékonyan együttműködve és jól kommunikálva hajtották végre úgy, hogy a folyamatban mindenkinek megvolt a maga szerepe. A kutatást vezető Wagner Marcenes professzor elmondta: „A vizsgálat során igen tág határok között értelmeztük a „család” fogalmát, így ide tartoztak azok az életközösségek is, ahol a szülők egyedülállók vagy elváltak voltak, élettársi kapcsolatban éltek vagy azonos neműek voltak.”

A vizsgálatban kimutatták, hogy a jól működő családokban 67%-kal kisebb eséllyel fogyasztottak több, mint napi négy alkalommal cukros ételt vagy italt a gyerekek, mint a kevésbé jól működő családokban. „A hatékony családi együttműködés védelmet jelenthet az alacsony iskolázottsággal is összefüggésbe hozható túlzott cukorfogyasztással szemben.” – mondta Marcenes professzor. „Megfigyeltük, hogy azok a gyerekek, akiknek az édesanyja alacsonyabb képzettségű, de a családi együttműködés hatékony, lényegesen kevesebb cukrot fogyasztanak, mint azok a gyerekek, akik kevésbé jól működő családban élnek.” A vizsgálatban 1174, 3-4 éves korú gyermek és a szüleik vettek részt, akiknél azt vizsgálták, hogy a családi együttműködés milyen hatással van a gyermekek egészségére. Az ELF tanulmányt több, mint 50 kutató részvételével végezték, és ez az egyik legnagyobb, két generáció bevonásával készült vizsgálat. Úgy vélik, hogy ez az első olyan vizsgálat, amiben kimutatták, hogy a nagymennyiségű cukorfogyasztás összefüggésbe hozható a rossz családi háttérrel.

A vizsgálatban igazolták, hogy a hatékony családi együttműködés elősegíti az egészséges táplálkozást még akkor is, ha a szülők kevésbé iskolázottak, hátrányos helyzetűek vagy anyagi nehézségekkel küzdenek. „Nagyon anyagias világban élünk, de az anyagi javak nem tudnak teljes egészében kielégíteni minket. A lelki szükségleteinkre is figyelmet kell szentelni. A jól működő családokban több az örömforrás, ami kényelmet és jóérzést is biztosít. Ezzel szemben a rosszul működő családokban sokkal több a frusztráció és a stressz, és az ilyen családokban a cukor „jóérzést keltő hatása” miatt magasabb a szénhidrátfogyasztás.” – magyarázta Marcenes professzor. „A vizsgálat a családokat érintő hétköznapi dolgokról gyűjtött információt. Ez lehetőséget teremtett arra, hogy feltárjuk, mik azok a tényezők, amik arra ösztönözhetik a család tagjait, hogy egészségesebben éljenek.” – mondta Dr. Sucharita Nanjappa, a University of Dundee munkatársa, a közlemény egyik társszerzője. A vizsgálat eredményeinek igen jelentős hatása lehet az egész lakosságot tekintve. A nagymennyiségű cukorfogyasztásnak számos kedvezőtlen egészségügyi hatása van, mint például a cukorbetegség, a szívbetegség, az elhízás és a fogszuvasodás.

Az utóbbi időben egy kutatókból álló bizottságnak az Egészségügyi Világszervezethez (WHO) és a kormányokhoz benyújtott javaslata szerint az ételek hozzáadott cukortartalmának nem kellene meghaladnia a napi kalóriafogyasztás 5%-át, ami körülbelül hét teáskanálnyi cukornak felel meg. Ez lényegesen kevesebb, mint a világszerte eddig tapasztalt cukorfogyasztás. „Túl kellene lépni azon a naiv elképzelésen, hogy ha felhívjuk az emberek figyelmét bizonyos egészségügyi kockázatokra, az önmagában elegendő ahhoz, hogy az egész lakosság viselkedése megváltozzon. Ha ez így működne, akkor az orvosok és a nővérek nem dohányoznának, nem fogyasztanának a kelleténél több alkoholt és nem ennének édességet.” – mondta Wagner Marcenes professzor. „Nagyon fontos, hogy megértsük, miért vágyakozunk annyira a cukorra, és megtaláljuk azokat a tényezőket, amik segíthetik az embereknek abban, hogy legyőzzék ezt a sóvárgást. Szélesebb körben kell az egészséges életmódot meghatározó tényezőkre, például a szociológiai és pszichológiai körülményekre tekintenünk.” A kutatási programnak az a következő célja, hogy kidolgozzon olyan egyszerű és költséghatékony módszereket, amivel a családi együttműködés hatékonyabbá tehető.