Kimutatták, hogy a lágy szájpadlás, a garatot és az orrüreget elválasztó lágyszövet, kulcsszerepet játszik a vírus azon képességében, hogy levegő útján átkerülhessen egyik emberről a másikra. Az influenzavírusoknak több törzse is létezik, és közülük némelyik jobban képes terjedni, mint a többi. Az új felfedezés segíthet azonosítani azt, hogyan történik az influenza átvitele emberről emberre, és segít előre jelezni azt, mely vírustörzsek okozhatnak a legnagyobb valószínűséggel világjárványt. Az elmélet szerint a levegőben terjedő influenzavírusok túlszárnyalják a vírus többi változatát a lágy szájpadláson. Ráadásul a lágy szájpadlás fertőzéséve összefüggő gyulladás stimulálja a köhögést és tüsszögést, ami ahhoz szükséges, hogy hatékonyabban kilökje az influenzavírusokat a szájüregből. Dr. Kanta Subbarao, az amerikai Allergiás és fertőző megbetegedések országos intézetének (NIAID) munkatársa elmondta, hogy a lágy szájpadlást korábban nem vizsgálták az influenzával kapcsolatban a kísérleti állatokban. A szakértő azt is hozzátette, hogy további kutatásokra lesz szükség ahhoz, hogy jobban meg lehessen határozni azokat a jellemzőket, amelyek a lágy szájpadlást ilyen kulcsfontosságú helyszínné teszik a vírus számára a gyors fejlődés és átvitel szempontjából.

A Nature online kiadásában megjelent kísérletet menyéteken végezték, amelyeket gyakran használják a humán influenzafertőzés modellezésére. A kutatók kimutatták, hogy ez a nyálkával borított lágyszövet folt kulcsfontosságú hely az influenzavírusok felbukkanása szempontjából. Az influenzafertőzés akkor kezdődik, amikor egy influenzavírus fehérje, a hemagglutinin kötődik a légutak szövetét borító láncszerű protein tetején lévő sziálsavhoz. Az emberekhez és más emlősökhöz alkalmazkodott influenzavírusok leginkább az sziálsav alfa 2,6 SA (a2,6 SA) nevű változatához kötődnek. Ez az a döntően előforduló forma, amely az emlősök felső légutaiban előfordul, míg a madárinfluenza vírusok legjobban az a2,3 SA formához kötődnek, amely a madarakban fordul elő elsősorban.

A kutatók azzal kezdték vizsgálatukat, hogy elkészítették a 2009-es influenza világjárványt okozó influenza törzs hemagglutininjának négy mutációját. Ez a vírustörzs hírhedten jól terjedt emberről emberre. Azért vezették be a mutációkat, hogy a vírusok inkább a madarakra jellemző sziálsavhoz kötődjenek, és így feltételezhetően kevésbé jól terjedjenek a levegő útján, mint az eredeti vírus. A módosított vírusokkal aztán megfertőzték a kísérleti menyétek egy csoportját. Másnap nem fertőzött menyéteket helyeztek el olyan ketrecekbe, amelyeket egy lyukacsos válaszfal választott el a fertőzött menyétektől. Két hétig az összes állattól orrváladék mintát gyűjtöttek.

Dr. Subbarao elmondta, hogy legnagyobb meglepetésükre a módosított influenzavírus ugyanolyan jól képes volt az átvitelre levegő útján a nem fertőzött menyétekre, mint az eredeti, nem mutálódott vírus. A váratlan eredmény magyarázatához a kutatók szekvenálták a menyétek orrváladékából származó genetikai anyagot. Kiderült, hogy a levegő útján való terjedés egyetlen genetikai változással függött össze a módosított vírus hemagglutininjában, amely lehetővé tette a vírusnak, hogy kötődjön egy bizonyos osztályba tartozó (hosszú láncú) emlős a2,6 SA-hoz anélkül, hogy elveszítette volna a többi bevezetett változást, amelyek lehetővé tették számára a madár típusú a2,3 SA-hoz való kötődést. A fertőzött menyétek végül átadták a vírust a szomszédos ketrecekben lévő nem fertőzött menyéteknek.