Néhány sztereotípián kívül keveset tudunk erről a területről. Kónya Jánossal, a győri Dent-Art Technik fogtechnikus mesterével beszélgettünk.
Nyilván mindenkinek van egy képe arról, hogy mivel foglalkozik a fogtechnikus, de abban biztos vagyok, hogy vannak olyan feladatok, munkafolyamatok, amelyek nem teljesen tiszták egy laikus számára. Hogyan írja le maga a fogtechnikus, hogy mivel foglalkozik, miben látja a munkája lényegét?
A legtöbb ember nem ismeri a szakmánkat, ennél fogva nincs tisztában azzal, hogy mivel foglalkozik a fogtechnikus, ha mégis, az nem biztos, hogy a valóságot fedi. A páciensek többsége azt hiszi, hogy a fogorvos végez minden helyreállító feladatot. Ha a fogpótlás készítésével nincsenek tisztában, nagy a valószínűsége, hogy a munkafolyamattal, részfeladatokkal sincsenek. A fogtechnikus feladata különböző módszerek segítségével a hiányzó fogak a rágóképesség, a fonetika és az esztétika helyreállítása. A tökéletes kivitelezés alapja a fogpótlás készítésénél az összehangolt fogorvosi és fogtechnikusi munka. Emellett a fogorvos az információs kapocs a páciens és a fogtechnikus között.
A fogorvos munkája nagyon nagy részben kapcsolódik tehát a fogtechnikuséhoz. Hogyan kell elképzelni ezt az együttműködést, mitől tud ez a kapcsolat jól működni, mennyiben érintett a páciens ebben a kölcsönös munkaviszonyban?
A szájban történő előkészítés, a lenyomatok vétele mindennek az alapját képezik. A pontosan megtervezett és kivitelezett előkészítő munka a legfontosabb. Ennek köszönhetően tudjuk a lehető legprecízebb fogművet elkészíteni. Az együttműködésnek azonban nemcsak fizikai alapja van, a kommunikáció is nagyon fontos. Meg kell érteni az igényeket és képesnek kell lenni ezt „rávetíteni” a lenyomatra, hogy abban megjelenjen a páciens elképzelése. Ha a fogtechnikus fejében nem áll össze, hogy mit kell helyreállítani és azt hogyan kell végrehajtani, akkor ez a hiányosság elsősorban a kommunikációra vezethető vissza.
Mi jelenti a legnagyobb kihívást ebben a szakmában?
Az igényeknek megfelelni akkor is, amikor nincsen konkrét elképzelés a páciens és a fogorvos részéről sem. Nincs egy modell, hogy milyen fogművet kell készíteni, csak az igény, a helyreállításra. Ilyenkor a legnehezebb, hogy a saját ösztöneinkre kell hagyatkozni, hogy megvalósítható legyen a fogmű. Kreatívnak és felkészültnek kell lenni, mind alapanyag, eszköz és gyártástechnológiák tekintetében. Mindezeken kívül elegendő idő és energia is szükséges, hogy bármikor újra lehessen gondolni és formálni az új elképzeléseket a páciensek számára.
A fogorvos szembesül a végeredménnyel, az elégedett pácienssel. Nem hiányzik ez a fajta visszacsatolás a fogtechnikusnak, aki gyakorlatilag kulcspozícióban van a végeredmény tekintetében?
Ez valóban így van, nekünk is jól esnek a pozitív visszajelzések. Éppen ezért törekszünk is fogorvos partnereimmel a szóbeli értékelésre, hogy a megrendelő orvos igényeit a legjobban kiismerhessük és a további együttműködésünkre nézve még tökéletesebbet tudjunk alkotni. Az ezen alapuló fogorvos-fogtechnikus munkakapcsolat egyértelműen a páciensek javát szolgálja.
Melyek azok a modern technológiák, amelyek az utóbbi években jelentek meg a szakmában és olyan segítséget jelentenek, amit mi páciensek is tapasztalhatunk?
Folyamatosan jelennek meg új technológiák és újabb anyagok, például a kerámiák az esztétikai pótlásoknál a fém nélküli technológiákban, az üvegkerámiák, héjkerámiák tekintetében a lítium-diszilikátok, amelyek már nagyobb szilárdságúak és természetesebb hatásúak. Korszerű gyártástechnológiának mondható a CAD-CAM, ami folyamatosan fejlődik hardveresen és szoftveresen is, vagy az implantációs technikák közül all-on-four – all-on-six többféle variációjában. Ezen újdonságok ismerete és használata szintén a páciensek javát szolgálják, hogy többféle opció mellett legyen lehetőség a jobb, a tökéletesebb vagy akár az olcsóbb között választani.
Van-e olyan szemléletes példa, ami megmutatja, mit jelentett egy új technológia megjelenése egy korábbi módszerhez képest?
Vegyünk például egy hagyományos manualitáson alapuló fogtechnikai vázkészítési eljárást és egy számítógéppel segített tervezési módszert, ahol a munkafolyamat már csak a virtuális térben történik. Az utóbbi valamilyen additív vagy szubsztraktív módon kerül kivitelezésre, ezzel szemben a hagyományos módszerrel, amit kézzel készült hídváz szerkezetnek nevezünk klasszikus öntési, mintázási eljárással hozunk létre. A két elkészült fogmű geometriáját és funkcióját tekintve pontosan ugyanaz, viszont jelentős különbségek adódnak szerkezetében és elkészítésében, ugyanakkor más tudást és felkészültséget igényel a fogtechnikus kollégák részéről.
Mi jelenti a legnagyobb örömet, elégedettséget a szakmában?
A páciens őszinte mosolya, mely visszaigazolás a munkáink sikeréről. Emellett nem elhanyagolható a társadalmi ismertség és a szakmai körben az elismerés.