A Princeton Egyetem új kutatása azt mutatta, hogy a könnyed társalgás valójában evolúciós eszköz lehet a társas kötődés erősítésére. Az olyan társas főemlősök, mint a gyűrűsfarkú makik esetében a vokalizáció az egyik módja annak, hogy a szoros kapcsolatban lévő csoporttagok kapcsolatot tartsanak egymással, amikor el vannak választva egymástól.
A kutatás során a Duke Egyetem maki központjában élő gyűrűsfarkú makik vokális interakcióit és ápolási szokásait vizsgálták. Ezek a főemlősök szelektíven ápolják egymást, csak bizonyos csoporttagokkal állnak párba. Még válogatottabb volt a vokalizáció a makik között – csak azoknak az egyedeknek a hívására reagáltak, akikkel leggyakrabban ápolták egymást. Amikor a kutatók lejátszották az egyes makik hívásának hangfelvételét a csoportnak, csak azok az egyedek reagáltak rá, amelyek a legszorosabb kapcsolatban álltak a hívó állattal.
„Eredményeink azt mutatják, hogy amikor az állatok reagálnak egymás vokalizációjára, valójában társas kötődésük megerősítésén is dolgoznak” – magyarázta Ipek Kulahci, a tanulmány vezető szerzője. A kutatásból az is kiderült, hogy a makik még akkor is válaszolnak, amikor a hívó barátjuk nincs a közelben, ami azt jelzi, hogy a vokalizáció megerősíti a szoros kapcsolatokat. „Ez a vokalizációban tapasztalható szociális szelektivitás majdnem ugyanolyan, mint ahogyan az emberek rendszeresen kapcsolatot tartanak a közeli barátaikkal és rokonaikkal, másokkal azonban nem” – foglalták össze a kutatók.