“Az eredmény azért aggasztó, mert a szülő maga számára sem ismeri be, hogy a gyereke egészsége, esetleg élete veszélyben van, ezért nem teszi meg a szükséges lépéseket, hogy segítsen. Márpedig ha gyerekkorban nem kezeljük az elhízást, felnőttként még súlyosabb szövődmények alakulhatnak ki a diabétesztől a szív- és érrendszeri betegségekig” – mondja a kutatás egyik vezetője, Dr Christina Pollard, a perth-i Curtin University School of Public Health szakembere.
Pollard és csapata 4437 szülő adatait elemezték 2009 és 2012 között. A résztevőket arra kérték, hogy diktálják be 5 és 15 év közötti gyermekük magasságát és súlyát. Ez alapján kiderült, hogy a kicsik 16 százaléka plusz kilókkal küzd, 6 százalékuk pedig súlyosan elhízott. Amikor a szülőknek meg kellett állapítaniuk, hogy gyerekük egészséges súlyban van-e, csak 8, illetve 0,2 százalékuk érzékelte a problémát.
A szülőket nem csak arról kérdezték a szakemberek, hogy a gyerek sovány, átlagos testalkatú, túlsúlyos vagy nagyon túlsúlyos-e, hanem az is érdekelte őket, hogy mi a család terve a gyerek súlyával kapcsolatban. Míg a gyermekük túlsúlyát tényként kezelő szülők 61 százaléka készen állt segíteni a fogyásban, a problémát tagadó apákban és anyákban fel sem merült ennek lehetősége. Pollard szerint nemzetközi szintű kampányokra van szükség, hogy a szülők felismerjék a problémát, és képesek legyenek azzal szembenézni gyermekük érdekében.