A detroiti Henry Ford Health System és a baltimore-i Johns Hopkins kutatói 2061 felnőtt részvételével végezték vizsgálatukat, akik korábban terheléses teszteken vettek részt, majd később átestek első szívrohamukon. „Azt már tudtuk, hogy a jobb fizikai állapotú emberek általában tovább élnek, de most már arra is van bizonyítékunk, hogy a jó állóképesség és az első szívroham utáni túlélés összefügg egymással” – mondta Dr. Michael Blaha, a Johns Hopkins Orvosi Egyetem munkatársa.

A vizsgálat során olyan személyek orvosi adatait elemezték, akik első szívrohamukat megelőzően futópados terheléses teszten estek át. A kutatók a betegek metabolikus egyenérték (MET) pontszámát használták a nyugalmi és a mozgás közbeni energiafelhasználás mérésének gyors, bár nem tökéletes mérésére. Minél magasabb volt a MET pontszám, annál jobb állóképességűnek tekintették az alanyokat. A MET pontszámok egytől 12-ig terjednek, ahol az egyes a kanapén ülésnek, a hármas a járásnak, a hetes a kocogásnak, a 10-es az ugrókötelezésnek, a 12-es pedig a sprintelésnek felel meg.

A kutatók kimutatták, hogy a legalább 10-es MET pontszámmal rendelkező betegek körülbelül 40 százalékkal kisebb valószínűséggel haltak meg az első szívrohamuk után a többi beteghez viszonyítva. Azt is megfigyelték, hogy a 754 hatnál alacsonyabb MET pontszámú beteg egyharmada az első szívrohamot követő egy éven belül meghalt. A kutatások évtizedek óta egymás után mutatták ki azt, hogy a szív-érrendszeri fittség serkenti a szívbe irányuló véráramlást és elősegíti a gyógyulást, ami valószínűleg hozzájárul a most kimutatott alacsonyabb mortalitási rátához.