Fogyókúrázóknak: Légkeveréses Halogén Főzőkészülék

Az ébrenlét és az alvás az élő szervezet alapállapotai. Az éber állapot az aktív cselekedetek időszaka, ekkor tudunk reagálni a külvilág ingereire. Az elalvástól a felébredésig tartó periódus viszont a külső szemlélő számára pusztán az aktivitás hiányának tűnik. Életünk közel egyharmadát alvással töltjük, ismereteink e mindenkit foglalkoztató témáról azonban még korántsem elégségesek.

Bár az alváskutatás az utóbbi évtizedekben számos kérdésre választ adott, az alvás és az álmodás kulcskérdései közül még jó néhány megoldásra vár. Az alvás ugyan látszólag egyetlen folyamatos, passzív jelenség, de a tudományos vizsgálatok bebizonyították, hogy valójában bonyolult folyamatok összessége, melyek során viszonylag szabályos fázisok váltogatják egymást.

------------------------------------------------------HIRDETÉS-------------------------------------------

Légkeveréses Halogén Főzőkészülék:

38 800 Ft HELYETT 15 990 Ft!

Akár zsír vagy olaj nélkül is süthetünk benne. Füst- és szagmentes!

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Az alváskutatásban hatalmas előrelépést jelentett az elektroencefalogram (EEG) felfedezése, hiszen ez a készülék tette lehetővé, hogy a kutatók az agy által kibocsátott elektromos hullámok alapján az alvási periódust két alapfázisra, az ún. lassú hullámú alvásra és a paradox alvásra tudják bontani. Sok évtizedes kutatások után erre végül az 50-es évek közepén került sor.

A lassú hullámú alvás során az izmok egyre inkább ellazulnak, a szemek nyugalomban vannak. Ebben a fázisban az alfa, a téta és a delta agyhullámok a jellemzők, melyek aránya alapján a lassú hullámú alvás fázisa négy alfázisra bontható. A paradox alvás fázisa a regisztrált hullámok alapján élesen elkülöníthető az előző fázistól. Az agy ilyenkor az egyébként ébrenléti állapotra jellemző béta és alfa hullámokat produkálja, az izmok alapvetően ellazulnak, de néha gyors izomrángások figyelhetők meg.

Igen jellemző e fázisra a szemgolyó gyors mozgása. Ennek alapján az angol rapid eye movement kifejezés (’gyors szemmozgások’) kezdőbetűi után REM-fázisnak is nevezik. A szemgolyó aktivitása nem meglepő, hiszen ez a szakasz az alvás egyik legizgalmasabb jelenségének, az álmodásnak az ideje.

Ismétlődő ciklusok

A fázisok meghatározott sorrendben követik egymást, kialakítva az alvási ciklust. Elalvást követően a lassú hullámú fázis alfázisaira jellemző összképet láthatunk, amelyet a paradox, álomlátásos alvás szakasza követ, majd a ciklus visszatér a lassú hullámú alvás fázisába. Az első paradox, álomlátásos fázis átlagosan 90 perccel elalvás után jelentkezik.

Egy éjszaka alatt az alvási ciklus általában öt-hat alkalommal jut el az álmodási fázisba, így nyolc óra alvás során kb. hat órát töltünk álmodás nélkül, két órát az álomlátásos alvás állapotában. A két fázis aránya nem azonos az alvás alatt: hajnalban gyakrabban vagyunk álmodási fázisban, mint az éjszaka korábbi részében. Az utolsó paradox fázist követően a ciklus nem tér vissza a lassú hullámú alvás fázisába, hanem a tudat éber állapotba kerül, felébredünk.

Egyéni különbségek

Ahogy nappal, aktív állapotban is sokféleképpen viselkedünk, jelentős különbségek vannak az egyes emberek között az alvás során is. Az egyéni alvási ciklusokat a hipnogrammal (az alvásvizsgálat eredményét ábrázoló görbe) jellemezhetjük. A hipnogramok vizsgálatából kiderül, hogy az egyéni különbségek mellett léteznek korral járó jellemzők is.

Egy csecsemő idejének túlnyomó részét alvással tölti, ezen belül az álomlátásos alvás arány kb. 50%. Ez az arány fokozatosan csökken, serdülőkorban kialakul a felnőttekre jellemző alvási mintázat, 50-60 éves kor körül pedig beáll az időskori arány, melyben az alvás 40%, az álomlátásos alvás ezen belüli aránya pedig már csak 14%.

Álmaink szerepe

ősidőktől kezdve foglalkoztatja az emberiséget, hogy vajon mi lehet az alvás értelme, célja. Az alvás után tapasztalt kipihentségérzet alapján erre azt a választ adhatjuk, hogy a szervezet egészének regenerálódása történik meg az alvás órái alatt. Kevésbé egyértelmű azonban az álmodás biológiai funkciója. Ébrenlét alatt a külvilág ingerei tudatunk kognitív szférájára hatnak. Az új információk feldolgozása, rendszerezése csak úgy válik lehetségessé, ha agyunk ismét befogadóképes lesz.

Az álomlátásos alvás szerepe a kognitív szféra visszarendeződésében keresendő. Valószínűleg ilyenkor dolgozzuk fel a miket ért érzelmi hatások és értelemmel bíró információk jelentős részét. A regenerálódás után agyunk kognitív szférája ismét felvevőképes lesz.

Ingerek, reakció nélkül

Alvás és álmodás alatt sem vagyunk elvágva a külvilágtól, bár érzékszerveink ingerküszöbe megnőhet. Nem veszünk figyelembe olyan apróbb fény, hang- és egyéb ingereket, melyekre ébrenlét alatt esetleg reagálnánk. Ennek biológiai magyarázata abban rejlik, hogy a szervezet regenerálódása érdekében a nem fontos ingerek elhanyagolhatóak. Az álom a külvilág korábbi és aktuális történéseivel egyaránt kapcsolatot tart, a környezeti ingerekkel befolyásolni lehet az álmot. Katonákkal végzett vizsgálatok során az alvó kísérleti alanyok mellkasára néhány kg-os súlyt helyeztek. Ébredés után többségük arról számolt be, hogy álmukban valamiféle teher nehezedett rájuk.

Sokan állítják azt, hogy ők nem szoktak álmodni. Ez nem igaz, csak egyesek kevésbé, vagy egyáltalán nem emlékeznek álmaikra. ők éber állapotban is kevesebbet fantáziálnak, hallucinálnak.

Érzelmes álmok

Álmaink emóciókban gazdagok, kellemesnek vagy kellemetlennek éljük meg őket – az érzelmileg közömbös álomélmény ritka. Jellemző álmainkra az irrealitás, az, hogy átlépnek idő- és térbeli határokat; de minden álom felfűzhető egy logikai fonalra. Az álom fontos tulajdonsága még az egészséges éntudat megmaradása. Az álomlátásos alvás során az élmények lapvetően vizuális formában jelentkeznek, de zenészek beszámoltak mát arról, hogy hangokkal álmodta, kifinomul gasztronómiai érzékű embereknél pedig ízekkel álmodás is előfordulhat.

Hogyan alszanak az állatok?

Az alváskutatás fontos feladata az állatok alvásának megfigyelése is. Madarak és emlősök esetében hasonló agyhullámmintázatot találtak, mint az embernél, így feltételezhető, hogy az említett gerinces osztályoknál már létezik az álomlátásos alvás. Mivel verbális kommunikáció hiányában az állatok nem képesek álomélményeikről beszámolni, a kérdést nehéz eldönteni.

Érdekes viselkedést találtak a delfinek alvásának vizsgálatakor. A delfinek agyának két féltekéje külön-külön alszik, ennek megfelelően csak a test egyik oldalán mozognak a törzsizmok és az úszók, így az állat körbe-körbe úszkál. Amikor a másik agyfélteke pihen, az úszás iránya megfordul. Gerinctelen állatok esetében a megfigyelések arra irányultak, hogy melyik állattörzs esetében beszélhetünk már egyáltalán alvásról. Mindenesetre biztos, hogy a törzsfejlődés alsóbb szintjein lévő szervezetek esetében is léteznek nyugalmi és aktív periódusok.

Pótoljuk a mulasztást?

Pótoljuk a mulasztást? Az alvásmegvonással (depriváció) végzett kísérletek azt mutatták, hogy a szervezet az alváshiányt, amint lehetősége van rá, bepótolja. Az álomlátásos alvás esetében ez a pótlás 100%-os, a lassú hullámú alvásnál 70-80%-os. Egy átvirrasztott éjszaka után tehát nem feltétlenül alszunk kétszer annyit, de az alvás során megnő az álomlátásos alvás részaránya, egészen addig, amíg a virrasztás miatti kiesést a szervezet be nem pótolja.

Az alvás megvonásával járó kísérletekben a vizsgált alanyok fáradtak, ingerlékenyek, agresszívak lesznek, tanulási képességeik erősen csökkennek. Ezek a tünetek akkor is előidézhetők, amikor a vizsgált személyt vagy a kísérleti állatot az alvási ciklus paradox (álomlátásos) fázisainak elején állandóan felébresztik. A tartós depriváció tudatzavarhoz vezethet. Az alvást előidéző motivációs állapot, az álmosság igen erős hajtóerő. Akaratunkkal ideig-óráig szabályozni tudjuk, de egy ponton túl a kialvatlanságból fakadó hiányállapot legyőzi tudatunkat, és elalszunk.

Léteznek kóros állapotok is. A narkolepszia állandó alvási kényszerrel járó betegség. Megemlíthető az a kórkép is, amikor az álomlátásos alvási szakasz után az alvási ciklus nem tér vissza a lassú hullámú fázisba, hanem mindig ébrenléti állapotba megy át, így a beteg állandóan felébred.

Belső szabályozással

Az alváskutatás egyik központi kérdése az alvást szabályozó struktúrák vizsgálata. Fénytől elzárt emberekben is fennmarad az alvásébrenlét ciklus, tehát a szabályozó központokat nem a szervezeten kívül kell keresni. Így megdőlt az az elképzelés, mely szerint a nappalok-éjszakák váltakozása lenne az egyetlen szabályozó tényező, bár valószínű, hogy a ciklus kialakulásában ez is szerepet játszott. Hol van az a központi struktúra, amelyik belső óraként szabályozza e folyamatokat? A kérdésre hosszú évtizedek óta keresik a választ. Annyi biztosnak látszik, hogy agyunkban egyszerre több olyan központ is létezik, amelyek épsége nélkül normális alvásébrenléti állapot nem tartató fenn.

Érdekes kérdés, hogy vajon szervezetünk alapállapota-e az alvás, amelyet ébresztőközpont szüntet meg, vagy éppen fordítva: létezik-e altatóközpont, melynek hatására elalszunk. A válasz meglepő, hiszen mind a két feltevés igaznak bizonyult. Agyunk agytörzsi hálózatos állományából a kéreg felé száll fel a retikuláris aktiváló rendszer, amely az agykérget aktiválja. Serkentése felébreszti az alvó állatot, roncsolása kómát okoz.

Az alvás szabályozása azonban korántsem ilyen egyértelmű. Mind a nyúltvelőben, mind a közép- és köztiagyban, de az agy kéregállományában is vannak olyan képletek, amelyek szerepet játszhatnak az alvás szabályozásában. Az agy kémiai vizsgálata során megfigyelték, hogy a lassú hullámú alvás alatt az agy szerotonintartalma nő meg, a paradox alvás idején pedig noradrenalain-tartalma. Ezek az összefüggések azonban még nem teljesen egyértelműek.

A nappali ritmus

Alváskutatások során megfigyelték, hogy az alvási ciklushoz hasonlóan éber állapotban is vannak aktívabb és kevésbé aktív, nyugalmi fázisok, mid szellemi, mind fizikai téren. Ezek váltakozása nagyon hasonlít az alvás ciklikusságához, így az alvási fázisok egymást követő szakaszai tulajdonképpen egy nappali ritmus folytatásaként jönnek létre. A napi bioritmus tökéletes megértése azonban még várat magára.