Az eredményekből az derült ki, hogy a fél milliónál több lakosú városokban élő személyek sokkal magasabb fényhatásnak vannak kitéve, mint a kisebb városokban és vidéken élők, ennek következtében pedig kevesebbet alszanak és kimerültebbek. A kaliforniai Stanford Egyetem kutatói 15 863 személyt kérdeztek ki telefonon egy nyolc éves időszakban. A résztvevőket alvási szokásaikról, alvásminőségükről, valamint esetleges egészségügyi vagy pszichiátriai rendellenességeikről kérdezték. Ezt követően a kérdőív eredményeit műholdas adatokkal kombinálták, hogy meghatározzák, mennyi fénynek voltak kitéve az emberek alvás közben a különböző területeken.

Arcunk árulkodik a stressz okairól - én is tudni szeretném!> [0]>> [0]

Az egyetem munkatársai kimutatták, hogy a nagyvárosi környezetben élők három-hatszor magasabb fényszint behatásának voltak kitéve, mint a kisebb városokban és vidéken élők. Az intenzívebb fénybehatással rendelkező területeken élő személyek hat százalékkal nagyobb valószínűséggel aludtak hat óránál kevesebbet éjszakánként, mint a kevésbé intenzív fényhatásnak kitett területeken élő emberek. Ezen kívül a világosabb területeken élők nagyobb valószínűséggel voltak elégedetlenek az alvásminőségükkel és mennyiségükkel, mint a kevésbé fényes területeken élők (29 illetve 16 százalék). A nagyobb fényhatásnak kitett személyek ráadásul nagyobb valószínűséggel ébrednek fel éjszaka összezavarodva, illetve lesznek kimerültek másnap, mint azok, akiket nem ér olyan sok fény éjszaka.

A kutatók úgy vélik, hogy a krónikus alváshiány leállítja az agy helyreállító mechanizmusait, így az agy képtelen végrehajtani a szükséges regenerációt és a salakanyagok eltávolítását. E létfontosságú folyamatok hiányában az agy gyakorlatilag megrongálódhat, megváltozhat az agy kémiája, végül pedig a szerkezete is.