Nem szabad elsiklani tehát felette, mert a cselekvésképtelenség állapotában az ember segítséget sem tud kérni, ugyanakkor ne keverjük össze pillanatnyi rosszkedvünket a klinikai állapottal, és legfőképpen ne kapkodjunk pirulákat jó kedélyünk helyreállítására...

Napokig

Különbözőek vagyunk, az életünk során ránk nehezedő terheket különböző módon éljük meg. Máshogy ítélünk meg sikereket, kudarcokat, elválásokat és változásokat. Azonban korra, nemre való tekintet nélkül mindannyian voltunk már életünk során szomorúak, lehangoltak, elkeseredettek. "Ma olyan depressziós vagyok!" szoktuk hallani a panaszt. Csalódás, szorongás okozta múló kedvetlenség leírására gyakorta használják ezt a kifejezést, de lehet az ember "ma" depressziós?

Hetekig

A rossz hangulatú napok és a depresszió, mint hangulatbetegség közötti különbség nem a (rossz) hangulat minőségében, hanem intenzitásában és időtartamában mutatkozik. A depressziós emberre a teljes és befolyásolhatatlan kétségbeesés, sírógörcsök, letargia, öngyűlölet, kimerültség, hipochondria jellemző, szélsőséges esetekben téveszmék és hallucinációk is gyötörhetik. A tünetek változatosak és sokfélék lehetnek, előfordulhat fogyás, vagy akár hízás, bénult akarat, cselekvésképtelenség, a beteg ilyenkor esetleg még az ágyból is képtelen felkelni. A korábban örömet jelentő elfoglaltságok iránt megszűnhet mindenféle érdeklődés, lelassulhat a gondolkodás, egyszóval a depressziós ember zsákutcában érzi magát, ahonnan nem nagyon látja a kiutat.

Az orvos akkor állapítja meg a betegséget, ha a tünetcsoport összességében, vagy főbb elemeiben 2 hétnél tovább áll fenn. Tehát nem feltétlenül kell pszichiáterhez, pszichológushoz rohannunk, ha kicsit lefogytunk, vagy ha vasárnap nincs kedvünk felkelni az ágyból.

Mit állapít meg és mit tesz az orvos?

Depressziót sokféle ok válthat ki. Az ún. exogén depresszió külső események (haláleset, állás elvesztése, környezet megváltozása) következtében alakulhat ki, míg az endogén depressziót biokémiai vagy genetikai tényezők okozzák. A kettő között azonban sokszor elmosódik a határvonal. Mániás depressziónak nevezik a betegségnek azt a fajtáját, amikor a depressziós szakaszokat mániás szakaszok követik, melyekre a túlzott felhangoltság jellemző. (Ennél a fajtánál a biológiai tényezők jelentősebb szerepet kapnak.) A depresszióra való fogékonyságot ezen felül fokozhatja még néhány tényező, melyek a korai fejlődési szakaszra, a gyerekkorba nyúlnak vissza és szoros összefüggésben vannak az egyén önértékelésével, önképével.

A depresszív időszak, mely átlagosan 1-3 hónapig tart, sokszor a kezeléstől függetlenül elmúlik. Persze sokkal szerencsésebb orvoshoz fordulni, annál inkább, mert a depressziós betegek jelentős részénél ezek az időszakok ciklikusak, azaz időről időre visszatérnek. Manapság rendkívül divatosak a tesztek, kérdőívek, melyek ebben a témában is bőven akadnak, de egy gyakorlott pszichiáter, pszichológus az első beszélgetés során fel tudja mérni a helyzet súlyosságát. Ilyenkor gyógyszeres vagy egyéb terápia (beszélgetésterápia), illetve ezek kombinálása lehet a megoldás.

Amit tehetünk

Ahogy sok minden okozhatja a depresszió kialakulását, sok fajta eszköz áll rendelkezésünkre, hogy legyőzzük magunkban a hajlamot és felvértezzük magunkat a kikerülhetetlen külső tényezők ellen.

Ha megpróbálunk kiegyensúlyozott életet élni, melynek fontos "kelléke" a kiegyensúlyozott étrend, a rendszeres testmozgás, társas kapcsolatok kialakítása, a másokkal való törődés, ha van időnk végiggondolni napjainkat, ha olyan tevékenységet végzünk, melyben örömünket leljük, akkor tapasztalhatjuk, hogy van erőnk és képességünk életünk kézben tartására. Mindez persze iszonyúan nehéz, de végül is nincs más dolgunk!