Amikor bizalmas információt adunk át a jelen nem lévőkről, vagyis pletykálunk, a pletyka címzettjének segítünk abban, hogy együttműködésre kész partnerekre bukkanjon, s elkerülje a kevésbé együttműködő társakat. „Korábban nem nagyon találtunk tudományos bizonyítékot arra, hogy a 10 éven aluli gyerekek is pletykálnak, de most megdőlni látszik ez a feltételezés. Ez eddig is furcsa volt, hiszen már az óvodások is ítélkeznek rengeteg helyzetben. Éppen ezért azt vizsgáltuk, hogy a három- és ötéves gyerekek már pletykálnak-e, így a gyerekeket egy közös játékra hívtuk meg” – mondja a kutatást vezető Esther Herrmann. A játék során előkerült egy doboz zseton, illetve néhány cső, amelynek segítségével a zsetonok megosztásra kerülhettek. A három- és ötéves gyerekek kétszer egymás után játszották ezt a játékot, mindkét alkalommal más bábut használtak. A játék lényege az volt, hogy minél több zsetont gyűjtsenek össze a három körön keresztül, miközben legalább négy zsetont adnak „játszótársuknak” – a bábunak – körönként. Az egyik bábu követte ezt a szabályt, míg a másik mindig csak egy zsetont adott. Egy harmadik verzióban a bábu mindig hét zsetont adott, ami lényegesen több volt a kötelezőnél.

Arcunk elárulja betegségünk és annak előszobáját is!> > >   [1]

Miután a három kör megvolt mindhárom bábuval, a gyerek elhagyta a termet, és jöhetett a következő, hasonló korú játékos. Ő azt az információt kapta, hogy nincs elég idő arra, hogy mindhárom bábuval végigjátsszák a játékot, ezért választania kell. Kiderült, hogy miután az ötévesek a folyosón már találkoztak, a következő játékos már pontosan tudta, melyik bábut kell választania ahhoz, hogy mind a négy zsetont – vagy annál többet – kapjon. Nem csak az ötévesek, de a háromévesek is megosztották egymással, hogy mi történt bent, de ők nem voltak ennyire informatívak, a lényeg figyelmen kívül maradt. Az ötévesek viszont precízen részletezték, melyik bábut érdemes elkerülni a siker érdekében, és pontosan miért is.