Amikor valaki halálfélelemmel küszködik, vagy gondolatban azt mérlegeli, felébred-e, megmarad-e az érelmeszesedéses lába vagy amputálni kell, képes lesz-e egyáltalán normális, önálló életvitelre vagy másokra lesz ráutalva – gondolom, nem szívesen hallana idétlen vicceket vagy arról szóló történeteket, hogy az orvos kivel teniszezik, mit csinál magánéletében, milyen barátnői vannak.
A laikusok valószínűleg keveset tudhatnak arról, hogy mit hall a páciens az operáció során, illetve mire emlékszik ezt követően. Szinte hihetetlennek tűnik, de egy mozdulatlanul, fájdalommentesen fekvő beteg az altatás során, a műtét alatt igenis sok mindent hallhat. Hogy miért, erről lesz szó az alábbiakban.Alapismeretek
A külvilág ingerei mindig tény, hang, szagok, hideg-meleg, nyomás vagy fájdalom formájában jelentkeznek. Érzékszerveinken keresztül, idegpályákon át jutnak be ezek az ingerületek központi komputerünkbe, az agyba, amely feldolgozza őket. Az érzelemvilág, a habitus, a személyiség és még sok egyéb tényező nagymértékben képes módosítani az ingerületek erősségének megélését. Köztudott, hogy vannak egyének, akik egy injekció hatására is sírnak és hisztériáznak vagy esetleg eszméletüket vesztik, míg mások az igen fájdalmas infarktusukat is képesek lábon kihordani, zokszó nélkül.
Az emlékek, a jó és rossz élmények az agy speciális struktúráiban tárolódnak, és bármikor lehívhatók. Természetesen e rögzült emlékképek az idő múlásával módosulhatnak, szelektálódhatnak. Másodpercek alatt megszámlálhatatlan impulzus ér bennünket a külvilágból, s mindez érzeteinkben nyilvánul meg. A vegetatív (akaratunkról független) idegrendszer e változásokat követi, modifikálja. Például szívünk gyorsabban ver („a torkunkban dobog"), verejtékezünk, izzadunk, bőrünk kipirul stb. Képesek vagyunk arra is, hogy nem megélt eseményeket a tévén látottak és a szomszédoktól hallott hírek alapján rekonstruáljunk.
A mesterségesen létrehozott gondolatok kellemes, kellemetlen vagy közömbös érzeteket válthatnak ki belőlünk, sokszor félelemmel töltenek el. Agyunk működése sok szempontból már ismert, de tudásunkban még számtalan fehér folt éktelenkedik. Egy dolog bizonyos: nincs kél tökéletesen egyforma ember, akinek gondolatvilága is teljesen azonos volna, jóllehet az idegrendszerünket felépítő struktúrák, idegpályák és idegsejtek többé-kevésbé megegyeznek.
Eloszlatni a félelmeket
Korántsem lényegtelen, hogy milyen lelki állapotban kerülünk be a műtőbe. A „rejtelmes" beavatkozások előtt bizonyos szintig mindenkit fel kell világosítani, hogy mi is fog történni vele. Félelmeit, kételyeit el kell oszlatni, ugyanakkor becsapni sem lehet. Műtét előtt a beteg mind az operáló orvostól, mind az aneszteziológustól (altatóorvos) részletes felvilágosítást kell hogy kapjon, és ezt követően adja írásbeli beleegyezését.
Kis gyógyszertani továbbképzés
Milyen altatószereket használunk és miért? Milyen hatást várunk tőlük? Milyen fokozatai vannak az altatásnak?
A teljesség igénye nélkül a következőket érdemes megjegyeznünk. Általában háromféle gyógyszert használunk altatás során. Nyugtatókat és altatókat (szedatívumok), fájdalomcsillapítókat (ezek általában ópiumszármazékok, tehát kábítószerek), illetve izomlazítókat. Szedatívumokat mind a műtéti előkészítésben, mind a műtét során alkalmazunk. Hatásukra szorongásaink mérséklődnek, a külvilág ingerei majdnem semlegessé válnak. A kábító fájdalomcsillapítók – mint nevükben is benne rejlik – két funkcióval is bírnak, de ennek ellenére önmagukban nem elégségesek műtéti érzéstelenítésre. Izomlazítók nélkül képtelenek volnánk egy nagyobb műtét során a légzési munka terhét levenni a szervezetről, ráadásul a fent említett két gyógyszercsoport is kedvezőtlenül befolyásolja az optimális spontán légzést.
Mind az altatószerek között, mind egyéb más gyógyszerek között pozitív és negatív irányú kölcsönhatások vannak. Úgyszintén befolyásolják az altatószerek hatását a szervezet akut folyadékállapota, ionháztartása és az egyéb betegségtényezők. Az altatógázok önmagukban is képesek komplex narkotikus, izomlazító hatást elérni.
Ezek a gyógyszerek az idegrendszer különböző szintjein képesek ideiglenesen és visszafordíthatóan gátolni a bejutó ingerületek tudatosulását, illetve átmenetileg kiiktatják a fájdalomra adott, védekező motoros reflexválaszt.
Az altatás fázisai
Guedel volt az első, aki 1937ben éteraltatás folyamán a klinikai tüneteket csokorba szedte, és ennek alapján a narkózist négy stádiumra osztotta.
1. A bódulat szakasza
A bevezetéstől az öntudat elvesztéséig tart, ilyenkor a fájdalommentesség csak viszonylagos, bizonyos érzésféleségek hosszabban fennmaradnak.
2. Izgalmi szakasz
A tudat elvesztése izgatottsággal, kényszeres védekező mozgásokkal jár. Az altatás mélyítésével az agykéreg alatti gócok felszabadulnak a gátlás alól, a legfelsőbb irányítás kiesik, szabályos, egyenletes légzés alakul ki.
3. A sebészi narkózis szaka
A védekező reflexek folyamatosan eltompulnak, reflexkiesések alakulnak ki. Ez a szint az optimális sebészi beavatkozás periódusa.
4. Túlaltatás
A légző- és keringési központ bénulását követően a vitális életfunkciók megszűnnek, a szervezet a klinikai halál állapotába kerül.
A légzési és keringési paraméterek követésével, a szemmozgásokkal, a pupilla tágasságával, a reflexek kiesésével és az izomtónus folyamatos vizsgálatával mérhetjük ezeket a stádiumokat. Különböző altatási mélységek érhetők el az altatószerek dózisfüggő adagolásával. Célunk az optimális légzési és keringési paraméterek minél gyorsabb kialakítása, az izgalmi szak lecsökkentése vagy elkerülése és a sebészi fázis minél előbbi elérése. Izgalmas és felelősségteljes munka ez, itt nem lehet hibázni! Ezek után térjünk vissza az alapkérdéshez.
Miért hall vagy emlékszik a beteg?
Kedves Olvasóm, ha kellőképpen elsajátította az iméntiekben felsorolt minimális alapismeretei és éles logikával rendelkezik, saját maga is rájön a rejtélyre: épp csak össze kell raknia a véletleneket, mint a puzzle-t.
1. Ha elhúzódik a bevezetés szakasza, és nem volt megfelelő a műtéti előkészítő koktél, a beteg a szendergése ellenére is sok mindent hallhat, igaz, hogy gyógyszereink amnéziát (emlékezetkiesést) okoznak, de ez lehet részleges is.
2. Amennyiben a műtét kevésbé fájdalmas szakaszba jut, a páciens vitális paraméterei (szívműködés, légzés, vérnyomás) egyensúlyban vannak, és emiatt elég később ismételnünk az altatást fenntartó gyógyszerek adagolását, előfordulhat, hogy műtétünk alanya nem marad a sebészi fázisban, hanem a felületes narkózis szakába lép át, tehát az első stádiumba, és egy erősebb fájdalomingerre fájdalmi reakcióval, esetleg mozgással, ritkán szemnyitással válaszol. Ezzel a jelenséggel hosszabb műtétek alatt, illetve a műtéti terület zárása alkalmával találkozhatunk. Ebben az állapotban úgyszintén esély van arra, hogy betegünk „hallgatóvá” válik.
3. Krónikus gyógyszerszedők, alkoholisták, kábítószeresek gyógyszermetabolizmusa megváltozik. Időseknél csak a töredékét adhatjuk az altatószereknek, egyénileg és személyre szabottan kell meghatározni a mennyiséget. A legfiatalabbaknál relatíve nagyobb a szervezet altatószerigénye, a gyorsabban zajló életfolyamatok és anyagcsere miatt. Egyes betegségekben pedig a lassú kiválasztás folytán húzódik el a gyógyszerek hatása.
Summa summarum, nem is olyan könnyű úgy adagolni azokat az altatószereket, hogy a hatásuk egyértelmű legyen. Ehhez már csak a beteg igen eltérő fájdalomtoleranciáját kell hozzáadnunk, és rögtön megérthetők a felületes altatási kisiklások, amikor lehetővé válik a környezet észlelése.
4. A túlaltatástól mindenki jobban fél, mint az esetleges felületes altatástól.
Végül ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a műtét során a külvilág ingerei továbbra is fennállnak, az impulzusok ugyanúgy bombázzák ideiglenesen blokkolt agyunkat, és ha nem is tudatosulnak, de annak lehetősége sincs kizárva, hogy valamely alsóbb szintű struktúrákban előhívható emlékként tárolódhatnak.
Komolyan véve
A beteg személyiségét felmérve, őt magát kellőképpen felvilágosítva és korrekt, jó légkörű műtőben a beszélgetés megengedett. Mindenesetre az elalvás fázisában csendet szoktunk kérni, a viccelődésnek nincs helye! Ugyanez vonatkozik az ébredésre. A műtét alatt semmiképpen ne hangozzanak el sorsdöntő kérdések a beteg jövőjére vonatkozóan. Kedélyes tréfák és viccek is csak tovább színezik a műtő eleve misztikus légkörét. Aki meg azt mondja, hogy elejétől végéig mindent hallott a mélyaltatás ellenére, annak azért ne higgyünk.