A kutatás során a szakemberek ártalmatlan baktériumokat fecskendeztek az önkéntesekbe, amelynek hatására olyan tünetek jelentkeztek, mint pl. a fáradtság, a fájdalom és a láz. Ezután a résztvevőkről fotó és filmfelvétel készült, illetve szagmintát vettek tőlük. Ezután a megfigyelőknek megmutatták a felvételeket és a szagmintákat, természetesen az egészséges emberekből álló kontrollcsoport mintáival együtt. Ezután az önkénteseknek tippelniük kellett, hogy kik egészségesek és kik betegek, illetve kik azok, akiket vonzónak és rokonszenvesnek találnak, és szívesen összeülnének velük.

„Kutatásunkból kiderül, hogy az emberek ösztönösen egészséges emberekkel akarnak kapcsolatba kerülni. Megérezzük, ha a másik beteg, és ilyenkor kerüljük őt” – fogalmaz a kutatást vezető Mats Olsson, a stockholmi Karolinska Egyetem munkatársa. Ahhoz, hogy érzékeink ne csaljanak, az agyunk alkalmazkodott ahhoz, hogy felerősítse a jeleket, amelyek egy ember betegségére utalnak. Ugyanakkor ha hozzánk közel álló emberről van szó, figyelmen kívül hagyjuk agyunk figyelmeztetését: a gyerekeinket például akkor is megszeretgetjük, ha tudjuk, hogy épp náthásak.