Június elején zajlott a genfi Euroanaesthesia konferencia, amelynek keretében szakemberek vitatkoztak a méltóságteljes halál kérdésköréről. A definíció szerint arról van szó, amikor az orvos betege határozott kérésére tudatosan segít abban, hogy a páciens befejezhesse életét, általában egy bizonyos szer segítségével.

A konferencián felszólaló svájci kórházak, pl. a Bellerive Kórház (Genfi Egyetem) képviselői egyértelműen az aktív, orvos által segített eutanázia mellett foglaltak állást. Úgy vélik, teljesen fölösleges meghosszabbítani a páciens szenvedését olyan esetekben, amikor már küzdelem minden óra, a lelki terhek pedig elviselhetetlenek. Míg korábban a haldoklók hosszú időt töltöttek kórházban, és a halál váratlanul érte őket, manapság egyre gyakrabban van lehetőségük a pácienseknek felkészülni a méltóságteljes, szelíd halálra, fájdalom nélkül. „A legfontosabb előnye orvos által segített eutanáziának egyértelműen az autonómia tisztelete, az átláthatóság és a tervezhetőség. Rengeteg halálos beteg az utolsó stádiumban már úgy érzi, családja és környezete terhére van, és tudja, hogy már nincs esélye sem gyógyulásra, sem életminőség-javulásra” – fogalmaz Dr Dieudonné-Rahm.

A kontra-érvek között kapott helyet a rokonok érdekeinek védelme a téves diagnózisok valószínűsége és azok az esetek, amikor a páciens már nem kompetens ahhoz, hogy ilyen kaliberű döntést hozzon. Ezt az álláspontot neves szakembere képviselte, Dr Calum MacKellar, a Research of the Scottish Council on Human Bioethics igazgatója, a St Mary’s University, London és a Trinity International University, Chicago professzora. Úgy érvelt, hogy azzal, ha legalizáljuk a páciensek halálát, tulajdonképpen a társadalom kimondja, hogy vannak emberek, akik élete már nem ér semmit és ilyen módon az életünk csupán az alapján értékelhető, hogy elér-e bizonyos standardokat.