A sportsérülés lehet akut és fáradásos eredetű

Sportsérülésnek nevezünk minden olyan kóros elváltozást, ami a sportolás folyamán keletkezik, orvosi kezelést igényel, meggátolja a sporttevékenységet és szociális- vagy gazdasági hátrányokkal jár – bár ez utóbbi kitétel elsősorban a profi sportolóknál igaz.

- Mikor keletkezik akut sérülés?

Az akut sérülés egy konkrét időpontban bekövetkező trauma eredménye. Jellemző példa erre, amikor két labdajátékos egymásnak ütközik, egy kerékpáros egy esés során megsérül, vagy amikor egy súlyemelő rossz mozdulat következtében szerez sérülést. Sérüléskor elszaladhat az izom, vérömleny keletkezhet, lehetnek látható és csak képalkotó vizsgálattal kimutatható következmények. A leggyakoribb akut sérülések a rándulás, a zúzódás, a ficam, a szakadás, a törés.

- Mikor keletkezik fáradásos sérülés?

Ez a fajta sérülés akkor keletkezik, amikor a sportoló ismételten és folyamatosan olyan terhelésnek van kitéve, amely nagyobb kárt okoz a szervezetben, mint amekkorát az két edzés között képes helyreállítani. Az ilyen típusú károk szép lassan összeadódnak és következményként olyan egészségkárosodás jöhet létre, mint az izom-, ín-, ínhüvely-, csonthártyagyulladás, az ízületi kopás, a porcfelszín károsodás és a fáradásos törés.

Mi a teendő sportsérülés esetén?

Amikor megtörténik a baj, a sportolónak látnia kell, hogy milyen állomásokat kell végigjárnia addig, amíg újra teljes értékű edzésmunkát végezhet.
1. A legfontosabb teendő a sportorvos-traumatológus felkeresése, akinek diagnózisára épülve megkezdődhet a szakszerű ellátás. Az orvos dönti el, milyen súlyos a sérülés, szükséges-e esetleg műtét. Amennyiben igen, természetesen a kórházi kezelés protokollja az irányadó.
2. Amennyiben nincs szükség műtétre, vagy már túl van rajta a sportoló, szóba kerülhet a fizikoterápiás kezelés, illetve minden esetben szükséges a gyógytornász irányításával végzett terápia.
3. Ebben a fázisban következik a rehabilitációs edző, aki a sportághoz szükséges izomzati és neuromuszkuláris rendszert készíti fel a teljes terhelhetőségre.
4. A rehabilitációs edző és a sportorvos döntik el, hogy a sportoló mikor áll készen a teljes értékű edzésmunkára, immár a felkészítő edző irányításával. Ennek az időszaknak az elejére ütemezett teljesítménydiagnosztika vizsgálat azt a célt szolgálja, hogy a felépülés utáni teljesítőképesség szintjét, mint egy új kiindulópontot meghatározza és keretet adjon az újra kezdődő edzésmunkának.

A teljesítménydiagnosztikai vizsgálat eredménye önmagában nem elegendő, ha nem követi a javaslatok edzésprogramba integrálása, illetve az edzésprogram strukturális megváltoztatása az edzésperiodizáció folyamatában – ismerteti Fülöp Tibor, a Sportorvosi Központ sportszakmai igazgatója. – Ha azonban a felmérés eredményei beépülnek az edzéstervbe, számos profi- és hobbisportoló sikerei és önmagához mért fejlődése igazolja vissza az teljesítménydiagnosztika hatékonyságát.

Miért nem érdemes kihagyni a sportrehabilitáció egyes fázisait?

A sportrehabilitáció minden egyes eleme fontos, ha el szeretnénk kerülni a sérülések rossz kezelésének, a kezelés hiányának, vagy az újrasérülésnek a veszélyét. Ez utóbbit kifejezetten a nem megfelelő rehabilitáció szokta eredményezni, és hosszútávon nyilvánvalóan teljesítménycsökkenést eredményez – hangsúlyozza Fülöp Tibor. - A sportorvos feladata, hogy megítélje a sportoló számára a folyamat passzív és aktív részeinek határát, azaz, hogy a sportsérülés bekövetkezte után mennyi ideig kell pihentetni a testrészt, mielőtt megkezdődne a mozgással történő helyreállítás fázisa. A túl korai terhelés veszélyezteti a felépülés sikerét, illetve visszaesést eredményez, ugyanakkor a nem időben megkezdett aktív rehabilitáció időveszteséget okoz. A gondosan felépített sportrehabilitáció és az edzés megkezdése előtt végzett teljesítménydiagnosztikai felmérés azonban olyan komoly alapot képeznek az edzések újrakezdéséhez, és szerencsés esetben nyoma sem marad a sérülés miatti kiesésnek.