A sportolás és a trombózis kapcsolata egy sokrétű probléma. Jelenleg a trombózis molekuláris okainak csupán közel 60 százalékát tudjuk pontosan leírni, a többi még ismeretlen, felderítése a kutatás feladata. Annak ellenére, hogy pontosan, molekuláris szinten nem ismerjük a trombózis hátterét, kezelnünk kell! És a kezelésben jelentős szerepe van a mozgásnak, a fizikai aktivitásnak, kezdetben mindenképpen szakember közreműködésével, annak tanácsaival – hangsúlyozza Prof. Dr. Blaskó György, a Trombózisközpont orvosa.

A betegség után az alsó végtag izmainak mozgása, az úgynevezett izompumpa nagyon fontos. Minden ezzel kapcsolatos mozgástevékenység hasznos lehet (pl. futás, gyaloglás, úszás, tenisz, squash, pingpong stb.).

Hányszor, hogyan?

Többször kérdezik betegek, hogy mennyit mozogjon. Figyelembe véve társadalmunkat, heti 2-3 x 1-1,5 óra lenne az optimális. Ezt azonban jó lenne évekig folytatni. A terhelést ajánlatos igen fokozatosan végezni, kezdetben pár kilométer séta, majd kocogás következzen – tanácsolja a professzor.

Miért fontos az aktivitás?

A sportoknak/mozgásnak gyógyhatása van részben a trombózis elkerülése, részben annak kezelése szempontjából – mondja a Trombózisközpont orvosa. Így történhet meg, hogy súlyos genetikai elváltozást hordozó emberek nem kapnak trombózist sokáig, ha megfelelően sportoltak. A kialakult trombus felszívódásában is van ennek szerepe. Ráadásul a mozgásnak számos jótékony hatása ismert: elősegíti a testsúly normalizálását, a cukorbetegség megelőzését és gyógyítását, valamint a szív- és érrendszer egészsége érdekében is nélkülözhetetlen.

Van, ami veszélyes!

Bizonyos sportok űzése veszélyes lehet azokra, akinek már lezajlott trombózisuk volt, vagy még nem volt, de genetikailag veszélyeztetettek: ilyen pl. a futball és a küzdősportok (bármilyen formában, amelyet ütéssel, rúgással űznek).