A bensőséges ünnepséget a Nemzetközi Sebésztársaság - amelyet az 1930-as években egy magyar orvos hívott életre Genfben - Chicagóban lévő nemzetközi múzeumában tartották, tekintélyes amerikai professzorok és diplomaták jelenlétében. A múzeumban a Halhatatlanok Csarnokában áll Semmelweis Ignác szobra, az orvoslás történetének olyan 12 tekintélyes személyisége szobrainak társaságában, mint Hippokratész, Galenus, vagy Pasteur.
Az ünnepségen elmondott beszédében Merkely Béla kiemelte: "a világszerte az anyák megmentőjeként ismert Semmelweis neve és személyisége elválaszthatatlan Magyarországtól". Emlékeztetett arra, hogy a róla elnevezett budapesti egyetem, amelyet éppen 250 évvel ezelőtt alapítottak és ahol maga Semmelweis is tanult, Magyarország és Közép-Európa orvosképzésének és kutatásainak egyik vezető intézménye. Egyben utalt arra is, hogy mennyire fontosnak tartja a minőségi magyar-amerikai tudományos kapcsolatokat és ezek további erősítését. Kiemelte a Harvard Egyetem orvosi karával és a bostoni egyetemmel meglévő kiváló kapcsolatokat. "Szívet melengető volt az ünnepség, meglepően sok nem egészségügyi szakember is tiszteletét tette, és a nem szakmai közönség is érzékelhetően nagyon jól fogadta a rendezvényt" - mondta el az MTI-nek telefonon Merkely Béla professzor. Semmelweis több mint 150 évvel ezelőtti megfigyelései és tanai "ma, a kórházakban jelenlévő baktériumfertőzések idején, változatlanul érvényesek és újraértelmezve ma is aktuálisak". Tavaly, Bécstől Tokióig, 21 Semmelweis-szobrot avattak külföldön.
A koszorúzás "ötletadója", a több külföldi orvosi szervezet tagjaként is elismert Sándor József sebészprofesszor szintén telefonon az MTI-nek így fogalmazott: megható volt a történelemmel találkozni a nemzetközi sebésztudománynak szentelt Halhatatlanok Csarnokában. A professzor több mint ötven éve a Semmelweis Egyetem polgára: ott végzett, ott praktizált és oktatott. "Tanítottam Semmelweis életét és küzdelmét is" - fogalmazott.
A Semmelweis Ignácot és egy kisdedet karjában tartó édesanyát ábrázoló szobornál Sándor József egyúttal köszönetet mondott a nemzetközi sebésztársaságnak azért, hogy 1956-ban segítették az emigrációra kényszerült magyar orvosokat.