A nő egészsége=a család egészsége
Az ókorban a nők szerepe a házi tűzhely őrzése volt – persze sok más dolog mellett. Ez azonban nem egészen azt jelentette, mint sokan gondolják. A tűzhely a ház központja, lelke, vagyis a nő őrizte a család lelkét, egyensúlyát, egészségét. Ez mind a mai napig így van, csupán a körülmények változtak. Ma is, a nő lényegesen többet törődik a család egészségével, küld orvoshoz bárkit, önmagán kívül, amivel sokak szerint nincs gond, hisz ez az a szeretet, amire csak a nők képesek.
Bár ez a hozzáállás csodálatos és önfeláldozó, a gond az, hogy tönkre teheti a születendő baba egészségét. A kutatások ugyanis bizonyították: nagyjából 70%-ban az édesanya életmódja felelős a baba egészségéért.
Életmód?
Bizony, ma már a csapból is az folyik, hogy a megfelelő életmód az alapja annak, hogy megőrizzük saját, illetve leendő gyermekeink egészségét. De ez valóban igaz? Az életmód lehet a kulcs?
Részben igen, hiszen a megfelelő életmód az, mely biztosítja számunkra a vitaminok, nyomelemek és ásványi anyagok megfelelő arányú bejutását a szervezetbe. Ehhez szükséges az egészséges táplálkozás és a rendszeres mozgás is. De miért csak részben igaz akkor az állítás?
A gond a táplálkozásban keresendő. Ma, a tömegtermelés, vegyszerezés és gyorsételek világában az egészséges táplálkozás olyan hatalmas kihívás, aminek a legtöbben még akkor sem tudunk megfelelni, ha nagyon igyekszünk. A mai élelmiszereink beltartalma – vagyis ásványi anyag, nyomelem és vitamin - jelentősen, több, mint 50%-kal csökkent a 30-50 évvel ezelőtti adatokhoz képest. Emellett a minket érő káros környezeti hatások mértéke jelentősen megnőtt, vagyis egészségesen élni és étkezni ma sokkal nehezebb, mint hinnénk.
A stressz, a rohanó mindennapok, a vegyszerek és számos más dolog is energiát von el a szervezetünktől, többek között a szabadgyökök elszaporodásával. Hogy az oxidatív rombolást kompenzálni tudjuk, a testünk sok energiát és tápanyagot fordít a védekezésre, melynek megvan a maga ára is.
Nem jön a baba
Az anya életmódja nem csak a baba egészségére lehet hatással, hanem már a fogantatást is lehetetlenné teheti. A ma meddőségek több, mint 70%-nak hátterében hiányállapot áll, mely egyszerűen az életmódunkból adódik. A szervezet felhasználja a rendelkezésre álló tápanyagokat, és sokszor már nem jut energia olyan funkciók tökéletes fenntartására, melyek nem szükségesek az életben maradáshoz. De egy idő után nem csak a szaporodás képessége sérül, megjelennek olyan betegségek is, melyek mögött közvetve vagy közvetlenül ugyancsak a tápanyaghiányok állnak. Ilyenek a magasvérnyomás, az emésztőszervrendszeri gondok, vagy éppen az endokrinológiai panaszok. Ezek kezelése pedig már mindenképpen szakorvosi feladat - fűzi hozzá dr. Angyal Géza a ratkotunde.hu-nak.
Nem véletlen, hogy ma már a legtöbb szakember a babára vágyó nőknek, vagy a friss terhes kismamáknak javasolja a várandósvitamin szedését. Az ilyen készítmények - ha valóban jók - nagyban hozzájárulhatnak a tápanyagraktárak feltöltéséhez, így pedig a test normál működésének visszaállításához.
Ahhoz, hogy egy készítmény “valóban jó” lehessen, meg kell felelnie néhány kritériumnak:
•Minden olyan készítmény esetében, mely ásványi anyagokat, nyomelemeket és vitaminokat tartalmaz, kulcskérdés a felszívódás aránya. A bevitt tápanyagok ugyanis rendszerint csak igen csekély mértékben hasznosulnak. Hogy ezt megfordíthassuk érdemes biológiailag aktív, szerves kötésű anyagokat tartalmazó készítményt választani. Ez praktikusan azt jelenti, hogy -citrát és -glükonát kötési formákat keressünk, például vas-glükonát és cink-citrát. Így a hasznosulás akár 80%-kal is javulhat.
•A készítmények esetében a felszívódás miatt fontos, hogy komplex összetételűek legyenek, hiszen az egyes anyagok elősegítik mások felszívódását (pl.: vas és C-vitamin).
•Várandósvitamin esetében az is fontos, hogy a készítmény megfelelően tagolt legyen. Az egyes trimeszetereknek ugyanis más és más igényrendszere van, vagyis más anyagokra van szüksége a szervezetnek. A készítménynek tehát a trimeszterek igényeit kell kiszolgálnia a megfelelő tagolással, és persze a megfelelő anyagösszetétellel.