Ilyenkor látjuk azt, hogy a beteg nyakán „egy lyuk van”, beszélni nem tud, s ezen a nyíláson távozhat nyák, váladék stb. Bizony ezeknek a betegeknek együtt kell élniük a látható „bélyeggel”, s másfajta beszédet kell megtanulni. De ne szaladjunk a dolgok elé.
Ritka rákféleségről van szó, Magyarországon a rosszindulatú daganatos betegségeknek kb. 2%-át teszi ki a gégerák, mégis ez a fej–nyaktájék leggyakoribb daganata. Viszonylag jól gyógyítható lenne, csakhogy a gégerákot Magyarországon általában sajnos nem a korai stádiumban ismerik fel. Elsősorban a férfiak betegségének tekintjük, a férfi–nő megoszlás szerinti előfordulási aránya 20:1, bár az utóbbi időben, a dohányzás elterjedésével a nők körében is szaporodik. 50–60 éves korban a leggyakoribb, de bizony már a 40–50 év közöttieknél is szaporodik az előfordulása. Nemzetközi statisztikákat tekintve a gégerákos betegek halálozását tekintetve Magyarország Európában az elsők között szerepel.
A gége szerepe, elhelyezkedése
A gége (larynx) kb. 5 cm hosszú, cső alakú szerv, mely a légcső felett helyezkedik el a nyakon. Amit láthatunk belőle, az az úgynevezett ádámcsutka, ez a gége elülső fala, mely jól kitapintható. A gégében helyezkedik el a két hangszalag is V alakban. A gége és a légcső mögött található nyelőcső is a garatból nyílik, szoros tehát a kapcsolat. Ez tehát az anatómia, s egészséges szervek esetén jól működik minden, a légzés, a nyelés és a hangképzés is.
A gégerák kialakulása
A rákos elfajulás a gége belső felületét borító nyálkahártyából indul ki, nagyobbrészt a hangszalagok területéről, valamint a hangszalag feletti részről, ritkábban pedig a hangszalag alatti területről. Elhelyezkedésének megfelelőek a tünetek. Az előbbi (hangszalagok területéről kiinduló), ún. glottikus daganatok esetén először a hangszín változása, majd hosszan tartó, egyre fokozódó rekedtség észlelhető, később fájdalom jelentkezik, majd nehezített, durva, hangos légzést hallunk.
A szupraglottikus (vagyis a hangszalag feletti területeket érintő) formáknál féloldali, fülbe sugárzó fájdalom, a torokban jelentkező idegentestérzés a felismerhető tünetek, később észlelhető nyelési panasz, rekedtség, nehézlégzés.
A felsorolt panaszokkal, tünetekkel azonban vigyáznunk kell. Egyszerű megfázásban, gyulladások miatt is előfordulhatnak ijesztő tünetek, de természetesen megszűnnek, akár kezelés nélkül, akár pedig megfelelő kezelés hatására. Ha tartósak, egyre fokozódnak, minél előbb forduljunk fül-orr-gégész szakorvoshoz, aki egyszerű vizsgálattal véleményt tud mondani a panaszok hátteréről.
Mint minden esetben, itt is fontosak az úgynevezett anamnesztikus adatok, vagyis hogy volt-e rákos betegség a családban; a dohányzási, alkoholfogyasztási szokások; fül-orr-gégészeti betegség a kórelőzményben vagy egyéb rákos betegség a páciensnél. Talán ezek a legfontosabb kérdések, valamint az, hogy mikor kezdődtek a panaszok, megelőzte-e valami kialakulásukat, illetve melyek is a pontos panaszok.
Diagnosztika
A részletes fül-orr-gégészeti vizsgálat a fej-nyak régiók vizsgálatát jelenti, mind ránézéssel (pl. gyulladt torok, mandulák stb.), mind tapintással (pl. megnagyobbodott nyirokcsomók), mind pedig a kiegészítő eszközös vizsgálatokkal – ilyen a gégetükrözés. A gégetükrözés során az orvos tükörrel vizsgálja meg a gégét és a hangszalagokat, szükség esetén pedig, már bonyolultabb eszköz segítségével, szövetmintát is tud venni. Ez feltétlenül szükséges, hiszen ennek segítségével állítja fel a diagnózist, és szükséges lesz a későbbi kezelési terv kialakításához, melyben még fontos szerepe van az egyéb kiegészítő vizsgálatoknak is, például röntgen, CT, illetve MR, hiszen a daganat fajtáját, kiterjedését, stádiumbeosztását, áttéteket így állapítják meg.
Kezelési lehetőségek
A terápiás eszközök kiválasztását a daganat nagysága, kiterjedése, fajtája és elhelyezkedése szabja meg, de fontos még a beteg kora és általános egészségi állapota is. A kezelés sebész, fül-orr-gégész, radiológus és onkológus szakemberek együttműködését kívánja, sőt az utókezelés során alapvető fontosságot kap a dietetikus és a logopédus szakember is.
A terápiát elsősorban a sebészi és sugárkezelések jelentik (sajnos a kemoterápia nem hozott igazán jó eredményt, de jelenleg is folynak ez irányban kutatások). Ha a daganatot korai stádiumban sikerült felismerni és kis kiterjedésű, akkor elpusztítására a sugárterápiát részesítik előnyben, de előkezeléskor, illetve utókezelésben is szóba jöhet. Előbbiben zsugorítás a cél, utóbbiban a visszamaradt daganat elpusztítása.
Sugárterápiára nem reagáló, nagy kiterjedésű daganatok esetén a műtét a megoldás, ez pedig lehet részleges vagy teljes gégekiirtás. Ilyenkor a légcsövön készítenek egy nyílást (sztómának nevezzük), ez lesz a művi légzőnyílás, mely lehet átmeneti, és sajnos bizonyos esetekben végleges is. A részleges kiirtáskor az egyik hangszalagnak (vagy egy részének) az eltávolítása történik meg, s ilyenkor a beteg hangja is megmarad.
Teljes kiirtás esetén a hang elvesztése és állandó sztóma marad a műtét után, a beteg a sztómán keresztül lélegzik, beszélni nem tud, és sajnos más hangképzést kell megtanulnia. A kezelés (műtét, sugárterápia) után további rendszeres gondozásra, ellenőrzésre szorul, hiszen életminősége a kezelések miatt sokat romlik, számos fizikai és pszichés problémával kell megküzdenie.
Következmények, gondozás
A műtét jelenti a súlyosabb következményeket, hiszen ilyenkor a táplálkozás is zavart szenved, és a hangképzést is újra kell tanulni, sőt higiéniás problémák is jelentkeznek a sztóma miatt (a nyákot le kell szívni, tisztán kell tartani a nyílást, vigyázni kell fürdéskor, hogy ne kerüljön bele víz stb.). A sugárterápia miatt elsősorban szájhigiéniás, fogászati problémák okozhatnak gondot, szájszárazság, vérzékenység, a fogak romlása, a nyelv ízérzékelésének csökkenése, stb.
A gégeműtét vagy a sugárterápia után tehát nemcsak fül-orr-gégészeti (onkológiai, radiológiai, sebészeti) ellenőrzés szükséges, hanem indokolt a már említett dietetikus (táplálkozással foglalkozó szakember), logopédus (hangképzésben segítő szakember), illetve fogorvos és a háziorvos (laborvizsgálatok, sztóma ellenőrzése stb.) összefogása.
Megelőzés
Sokan talán unják is már, de sajnos ezúttal is a dohányzást kell első helyen említenünk az alkoholfogyasztás mellett. Amennyiben együttes az előfordulásuk, a gégerák kialakulásának kockázata tizenötszörös, vagy akár több is lehet, külön-külön „csak” négyszeresére növelik a daganat kialakulásának lehetőségét. E két tényező mintegy 90%-ban felelős a gégerák kialakulásáért. Természetesen egyéb kockázati tényezők is ismeretesek (pl. az azbesztrostok belélegzése, de az A- és C-vitaminok hiányát is felelőssé teszik), mindezek azonban elenyésző jelentőséggel bírnak a két legsúlyosabb rizikófaktorhoz képest.
A gégerák megelőzése érdekében tehát csökkentsük alkoholfogyasztásunkat, és szokjunk le a dohányzásról. Ha az említett gyanús tünetet észleljük, ne késlekedjünk szakemberhez fordulni!