Az alkoholos májkárosodásnak különböző stádiumai vannak, a skála az enyhébb fokú elzsírosodástól egészen az előrehaladott májzsugorig (cirrózis) terjed. Az egyik leggyakoribb májbetegség az alkoholos hepatitisz, mely különböző súlyosságú lehet a legtöbbször halált okozó májzsugor előtti utolsó stádium, s így rendkívül veszélyes. Az egyetlen reményt a gyógyulásra az alkoholizálás megszüntetése jelenti, mivel az eddig alkalmazott gyógymódok egyike sem bizonyult minden esetben hatékonynak.

Még egy kupicával?

Már viszonylag kis mennyiségű alkohol is károsíthatja a májat, az egyéni adottságok miatt azonban ez az érték nagy eltéréseket mutat. Közismert a nők fokozott érzékenysége, amire a nők gyomornyálkahártyájában az alkoholt lebontó enzimek alacsonyabb szintje ad magyarázatot. Náluk kisebb a lebontott, nagyobb a felszívódó alkohol mennyisége. Kórosnak a legalább 15 éven keresztül elfogyasztott napi 80 gramm alkoholt tekintik.

A közhiedelemmel ellentétben az alkoholos májkárosodásnak nem előfeltétele a kalória- és fehérjehiányos táplálkozás, bár az alkoholos hepatitiszben szenvedők jó része ilyen étrenden él. Ennek oka az, hogy az alkoholfogyasztás egyrészt étvágycsökkentő hatású, másrészt gátolja az emésztési és felszívódási folyamatokat. A túlélési esélyek is csak az enyhébb fokú károsodások esetén javíthatók az elfogyasztott ételek minőségének javításával. Az alkoholnak ugyan magas az energiatartalma (7,1 kcal/gramm), ám a lebontás során felszabaduló energia jórészt veszendőbe megy. A májkárosodásban közrejátszó genetikai hajlam kimutatására irányuló kísérletek eredményei egyelőre nem egyértelműek.

Hogyan pusztít?

Az alkohol ismereteink szerint többféle módon is károsítja a májat. Ezek közül a legismertebb a máj fokozatos elzsírosodása, ami az elfogyasztott alkohol mennyiségével és az alkoholfogyasztás időtartamával arányos. Súlyosabb esetekben a zsír a májnak akár 30-40%-a is lehet. A májsejtek felszínén kialakuló antigének (a szervezet ellenanyag-termelését kiváltó anyagok, melyek nem a tápcsatornán keresztül jutottak be) nem kívánatos immunválaszokat is okozhatnak. Az alkoholfogyasztás miatt a máj antioxidánsokkal szembeni ellenálló képessége is lecsökken, mivel a szervezetből olyan anyagok is kiürülnek, amelyek elengedhetetlenek a védekezéshez.

A májban és más szervekben az alkohol lebontása egy bizonyos zsírsav etil-észter szintetáz nevű enzim segítségével történik. A folyamat során a felszaporodó etilészterek szintén toxikus hatásúak. A májban az etilésztereken kívül acetaldehidek is keletkeznek, ami ugyanúgy káros, mint maga az alkohol. Főként ezeket tartják ma a májkárosodás előidézőjének. Az acetaldehidek kovalens kötéssel kapcsolódnak számos májban található enzimhez, makro- és mikromolekulához gátolva azok működését, valamint antigénként viselkedve ezek tehetők felelőssé a szervezet káros immunválaszáért.

Megfigyelték, hogy az alkoholos hepatitisz májkárosító hatása az alkoholfogyasztás megszüntetése után is még hetekig folytatódott, ami arra utalt, hogy a folyamat fennmaradásában az immunrendszernek is szerepe van. Az alkohol romboló hatását felerősítheti, a májzsugor kialakulását gyorsíthatja, ha a beteg hepatitis C-vírussal fertőződik

Májzsugor előtt

A hepatitisz az eset súlyosságától függően sokféle tünettel jelentkezhet. A leggyakoribb a gyengeség, anorexia, fogyás, émelygés, hányás, hasmenés. Sárgaság, láz, a jobb bordaív alatti fájdalom, ami esetleg epeúti problémákra utalna szintén előfordulhat. A máj tapintásra érzékeny és szinte mindig megnagyobbodik. Kivételt képeznek azok az estek, amikor az alkoholos hepatitisz alkoholos májzsugorra rakódik rá. Az alkoholos hepatitisz halálozási rátája igen magas, 30 napon belül, mintegy 15%, ami súlyosabb eseteknél az 50%-ot is elérheti. Az életben maradási esélyt rontja, ha a beteg idősebb, vesefunkciói nem kielégítőek illetve, ha a fehérvérsejt száma emelkedik a kórházi kezelés első két hetében.

A betegség enyhébb és középsúlyos esetei nem igényelnek kezelést, a teljes absztinencia elegendő a túléléshez. Súlyos esetekben azonban speciális kezelésre van szükség, ám mind a mai napig nincs olyan univerzális terápia, amely minden esetben eredményt hozna. Az alkoholos hepatitiszben szenvedő betegekre jellemző a hiányos táplálkozás, ám annak javítása bár jótékony hatású önmagában nem elegendő. A gyógyszeres kezelés hatékonysága iránt is kételyek merültek fel, többnyire tüneti kezeléshez alkalmazzák őket. A kortikoszteroidokat (mellékvesékből kivont hormon), melyek hatékonysága még szintén vitatott csak súlyos esetekben alkalmaznak.

Az alkoholos májbetegségek végső stádiumát elérő páciensek számára az egyedüli lehetőség a túlélésre a májátültetés. Ehhez azonban legalább 3-6 hónapos műtét előtti absztinenciára van szükség, hogy csökkenteni lehessen a visszaesés veszélyét. A követelménynek sajnos csak a legritkább esetben tesznek eleget az alkoholizmus ezen fokára eljutott betegek, legtöbbször túl későn kerülnek orvosi kezekbe.