Az eredmény megdöbbentõ volt: a tizenés huszonévesek addigi társadalmi életvitele rövid idõ alatt teljesen szétesett, s a kísérleti alanyoknak alapjaiban kellett újjászervezniük életüket. A mobiltelefónia ahhoz szoktatta a fiatalokat, hogy bármikor bárkit elérhetnek, ezért szükségtelen programjaikat, találkozóikat jó elõre megszervezniük. Más megvilágításba került a pontosság is, hiszen nem volt mód arra, hogy késés esetén a társaikat errõl idõben értesítsék. Telefon híján megszaporodtak az élõszóban folytatott beszélgetések.

A vizsgált idõszak alatt nem lehetett rövid szöveges üzenetben megoldani a problémákat, nem lehetett SMSben szakítani, és a szülõkkel is kénytelenek voltak többet kommunikálni. A kísérletben részt vevõ lancasteri egyetem professzora, Michael Hulme szerint általánosságban megállapítható, hogy a mobiltelefon sok tekintetben infantilizálja a fiatalok érintkezési módját, beszélgetéseik színvonala az esetek zömében például "rendkívül gyermeteg". A vizsgálat tanulságát maguk az alanyok is levonták: sokan csak a kísérlet idején ismerték fel, hogy életük már teljesen függõvé vált a mobiltelefontól.

.