A növényi eredetű táplálkozásnak az ún. civilizációs betegségekkel szembeni védő hatásáról sok tapasztalat gyűlt össze. Vegetáriánusok vagy például az afrikai országok lakói között jóval ritkábbak ezek a betegségek, a főleg állati eredetű élelmiszereket fogyasztó országokban pedig gyakoribbak. Elég nehéz azonban elválasztani, hogy a növényi termékek fogyasztásából származó előny mennyivel inkább írható a nagyobb rostfogyasztás, mint a csekélyebb telítettzsír- és koleszterinbevitel javára. Egy kutatás e tényezőket különválasztva a hollandok 120 éves időszakra eső mortalitási adatait vizsgálta, és a rostfogyasztás szempontjából három csoportra osztott vizsgálati alanyok közül a legkevesebb rostot fogyasztók körében 4-szer annyi szívhalálozást talált, mint a legtöbb rostot fogyasztók között.

A rostok a növényi sejtfal poliszacharidjai; az emésztőrendszerből fel nem szívódó szénhidrátok. Korábban a savak és lúgok hatásának ellenálló rostokat a cellulózt, a hemicellulózt, a lignint nyersrost néven különítették el. 1984 óta a modern rostmérési módszerek bevezetésével a diétás rost (dietary fiber) fogalma terjedt el, amelyet magyarra helyesebb élelmi rostnak fordítani – ez a nyersrostnál szélesebb kategória. A klinikai gyakorlat számára a lipidanyagcsere és a carcinogenezis (daganatképződés) vonatkozásában a vízben való oldékonyság szerinti szétválasztás többet mond.

Hol keressük?

A növényi sejtfalban lévő vízben oldhatatlan cellulóz, hemicellulóz és lignin elsősorban búzakorpában, gyümölcsökben, (körtében) és zöldségek (borsó) héjában található. Elsősorban ezeknek köszönhető a rostfogyasztás védőhatása, főként az emésztőszervi daganatokkal, diverticulosissal, hipertóniával, elhízással, epekővel, székrekedéssel szemben.

A vízoldékony rostok – fő képviselőjük a pektin – komplexképzésre, fermentációra jobban hajlamosak, vizet kötnek meg, viszkózus gélt képeznek, a gyomorba jutott táplálékkal szigeteket alkotnak, a vékonybélben a koleszterinben gazdag epesavakat megkötik, így kevesebb koleszterin szívódik fel. Nagyobb arányban a zabkorpában, a hüvelyesekben (babban), egyes gyümölcsökben (alma, banán, narancs, sárgarépa) fordulnak elő. Elsősorban ezeknek tulajdonítják a koleszterinszint-csökkentő hatást és az érelmeszesedéssel és diabétesszel szembeni protektív hatást.

Természetesen a gyakorlatban a legtöbb rosthordozó egyaránt de különböző arányban tartalmaz vízoldékony és nem vízoldékony rostokat, a rosthatás ezek hatásainak általában kedvező összegződése.

A rostok koleszterinszint-csökkentő hatását tudományos kísérletekkel is igazolták. Ezek közül Jenkins, majd később mások is bizonyították többek között a pektin hozzáadására bekövetkező 20-25 %-os koleszterinszint-csökkenést. Különböző vízoldékony rostokból készült szupplementumokkal is eredményt lehet elérni, bár a nem természetes rosthordozókkal való kezelés mellékhatásokat (hányingert stb.) is okozhat. Újabban megkérdőjelezik a zabkorpa koleszterinszint-csökkentő hatását, a kísérletek kritikai felülvizsgálata alapján a telített zsírok fogyasztásában fellelhető különbségekkel magyarázva a zabkorpának tulajdonított kedvező hatást.

Zab vagy búza?

A zabpehely és a zabkorpa vízoldékony rosttartalma 7, illetve 14 %; jól csökkentik az étvágyat. Az angolszász területeken élő lakosság táplálkozásában igen kedvelt a zabkorpa, a zabkása vagy reggelihez adva müzlik alkotóanyagaként, vagy meleg tejbe keverve. A némelykor jelentkező meteorizmus (haspuffadás) jól kivédhető, ha sütve vagy főzve (korpapogácsa formájában) fogyasztják.

Betegeinknek zabkorpát, valamint zab alapanyagú, tejes itallá kevert rostkoncentrátumokat adunk, kitűnő eredménnyel. A Szent Imre Kórház IV. bélosztályának lipidrészlegén 500 kalóriás fogyókúrán, kivizsgáláson és kiképzésen részt vevő betegeinknek étvágycsökkentőként napi 3x 1 púpozott evőkanál búzakorpát 1,5 liter energiamentes folyadékkal is adtunk, ami szintén jó étvágycsökkentőnek bizonyult. Élelmirost-tartalma nagyobb, mint a zabkorpáé. Betegeink elég jól tolerálták, 35°%-ban okozott csak puffadást, székrekedést vagy éppen hasmenést.

Egy vizsgálatunk során tizenöt, 5 hétig zabkorpát fogyasztó hiperlipoproteinaemiás (zsíranyagcsere-zavarban szenvedő) betegünk koleszterinszintje 10,8-kal, szignifikánsan csökkent a diétázó kontrollcsoporttal szemben.

A napi mennyiség

A világ országaiban igen nagy különbségek mutatkoznak a rostfogyasztásban. Az ipari országokban és hazánkban ez napi 20 g körül van. Minden ajánlás szerint ezt legalább kétszeresére hypercholesterinaemiásokban 60 g-ra kellene emelni. Fogyókúra során pedig arra kell törekedni, hogy minden bevitt 1000 kalóriára 20-30 g rost jusson. A fogyasztott vízoldékony és nem vízoldékony rostok aránya 1:3 legyen.

Természetesen a rostbevitelre nem a búzakorpa, zabkorpa vagy rosttabletta a legkedvezőbb forma, hanem cereáliák: barna kenyér és teljes kiőrlésű lisztből készült termékek, müzlik, gyümölcsök, bab, zöldségek fogyasztósa. Mindez azonban a hyperlipoproteinaemia diétájában nem pótolja és természetesen nem is helyettesíti a telített zsír és a koleszterinbevitel csökkentését, a telítetlen zsírsavbevitel növelését, csak kiegészítheti ezeket.