A dohányfüst 4,2%-át kitevő szén-monoxid a vérbe jutva a vörös vértestek oxigént szállító részéhez, a hemoglobinhoz kapcsolódik. Ezzel a vörös vérsejtek 4-7%-át akadályozza az oxigénszállításban, ami a nem dohányzó embernél mért érték 23-szorosa.

A vér oxigéntartalmának csökkenése a test számos szövetének, sejtjének működését károsítja (lassítva a növekedést, a sebgyógyulást, a tápanyagfelvételt), csökkenti a szívizom oxigénellátását, így súlyosbíthatja a koszorúér-betegség tüneteit, gyorsítja az érelmeszesedést.

Egy átlagos dohányos tüdejébe 10 év alatt 1 kg kátrány jut be. Ennek 70%-a lerakódik a tüdőben. Rákkeltő hatása ismert és bizonyított. A légutakat ingerli, köhögést vált ki, fokozza a légúti váladék (a köpet) mennyiségét, és károsítja a légutak öntisztulási folyamatait. Emiatt dohányosokban gyakrabban alakulnak ki légúti gyulladásos folyamatok, és gyógyulásuk elhúzódóbb lesz.

A passzív dohányosokat sem kíméli

A továbbiakban részletesebben foglalkozunk azon egészségkárosodásokkal, melyeket az aktív és passzív dohányzás okozhat. Leggyakrabban a légutakban és a tüdőkben alakulnak ki az eltérések. A légutak belső falát borító sejteknek és mirigyeknek a fentiekben már említett működészavara miatt igen gyakran alakul ki hörghurut és tüdőgyulladás (azaz heveny) és idült légúti gyulladás. Amellett, hogy gyakori tünet a köhögés és a köpetürítés, igen sokszor és főleg előrehaladott stádiumban légzészavar jön létre.

Két idült légúti betegség legfőbb kóroka a dohányzás: az idült hörghuruté és a tüdőtágulásé. E betegségek különösen, ha érbetegséggel, pl. szívkoszorúér-elmeszesedéssel járnak együtt jelentősen megnövelik különböző sebészeti beavatkozások, illetve az altatás és a műtét után kialakuló tüdőgyulladás kockázatát. A legjelentősebb kóros elváltozás azonban, amelyet a dohányzás okoz, a tüdőrák [0] (a szájüregi és gégerák szintén gyakoribb). Kialakulásához két-három évtizedes dohányzó múlt szükséges. Leginkább azokat veszélyezteti, akik fiatalkorban szoktak rá a dohányzásra és felnőttként is rendszeres dohányosok maradtak. A tüdőrák [0] kialakulásáért 80-90%-ban tehető felelőssé a dohányzás. A nemdohányzókban kialakuló tüdőrák [0] esetén 20-30%-ban a környezeti dohányfüst jelölhető meg kórokként. A tüdőrák kockázata az esetleges leszokást követően még 15 évig magasabb marad a nemdohányzókéhoz viszonyítva.

A dohányfüst a passzív dohányosokban hasonló elváltozásokat okozhat. Különösen veszélyes a gyermekekre: fokozza a hirtelen bölcsőhalál ("csecsemőhalál"), az asztma, a légúti gyulladások (beleértve az idült középfülgyulladás) kockázatát.

Fájó szívvel…

Nem jelentéktelenebb a dohányzásnak a szív- és érrendszert károsító hatása sem. A dohányzók erei gyorsabban meszesednek, a tünetek a beteg ér elhelyezkedésétől, ellátási területétől függenek. Ha a szív ún. koszorúerei betegednek meg, gyakrabban alakul ki szíveredetű mellkasi fájdalom ("angina pectoris"), szívinfarktus, hirtelen szívhalál. 45%-kal gyakoribb a végzetes kimenetelű szívinfarktus a dohányzóknál, mint a nem dohányosok körében.

Bár a női nemi hormonok csökkentik a koszorúér-betegség kockázatát, a dohányzás ezt "sikeresen semlegesíti". A végtagok ereinek megbetegedései súlyos keringési károsodást okozhatnak (elhalás), az agy ereinek elmeszesedése agyi vérellátási zavarhoz ("agyvérzés"), a szem ereinek betegségei időskori vaksághoz vezethetnek. A dohányzás mellett más kockázati tényező egyidejű jelenléte (szívbeteg a kórtörténetben, elhízás, egészségtelen táplálkozás, magasvérnyomás-betegség, cukorbetegség, magas vérzsír- és koleszterinszint, nőknél fogamzásgátló tabletta szedése) még nagyobb veszélyt hordoz a szív megbetegedése szempontjából. A szív- és érrendszeri betegségek kockázata a dohányzás elhagyását követően fokozatosan csökken, 10-15 évvel a dohányzás abbahagyása után nincs különbség a volt dohányosok és a nemdohányzók között.

Nem védett a dohányzás káros hatásaival szemben a tápcsatorna sem. Dohányosokban gyakoribb az ajak, a nyelőcső- és a hasnyálmirigy-daganat. Mivel fokozza a gyomorsav elválasztását és csökkenti a hasnyál savkötő képességét, fontos szerepet játszik fekélybetegség kialakulásában, rontja a fekély gyógyulási esélyeit. Dohányzókban súlyosabb szövődmények alakulhatnak ki (vérzés, gyomorfal átfúródása), és a mai, nagy hatékonyságú fekélyellenes gyógyszerek szedése mellett is lassúbb a gyógyulás.

Napjainkban már szinte alig van szükség fekély miatt sebészi beavatkozást végezni, ám korántsem így áll a dolog dohányosoknál. A műtét után változatlanul dohányzóknál gyakoribb a fekély kiújulása. Dohányzóknál a vese és húgyhólyag daganata is gyakrabban alakul ki. Olyan, manapság előtérbe került, szinte "divatosnak" mondható betegségek egyik oka lehet a dohányzás, mint a csontritkulás és a combfej (lényegében kisérkárosodás által kiváltott) pusztulása.

Szülői felelőtlenség

Igen jelentős a dohányzás károsító hatása az utódnemzés különböző folyamataira: a férfiaknál korai impotenciát (érkárosodás!), ondósejtsérülést, károsodást okozhat (a genetikailag károsodott ivarsejt daganatképződési hajlamot is átörökíthet!), dohányzó nőkben a fogamzás is nehezebben következik be. A dolog azonban a fogamzás után fordul komolyabbra: a terhesség alatti dohányzás, legyen az aktív passzív, károsítja a magzatot. A károsodásért a nikotin, a monoxid és a dohányfüstben szintén megtalálható ciánhidrogén tehető felelőssé. Romlik a keringés és a gázcsere a magzatot tápláló érhálózatban. Emiatt nemcsak a magzati halálozás, spontán vetélés, koraszülés, korai csecsemőhalálozás kockázata nő meg, hanem visszamarad a magzat fejlődése is.

A dohányzás okozta nagyszámú betegség érthetővé teszi, hogy miért ró olyan jelentős terhet az egészségügyre és közvetve magukra az adófizető állampolgárokra ez a szenvedély. Cselekednünk kell és a hazai és nemzetközi tapasztalatok azt mutatják tudunk is mit tenni a dohányzás okozta egészségkárosodások megelőzése érdekében.