Kimerítő fertőzések

Az inzulin feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a cukor a sejtekbe jusson, akár közvetlen felhasználásra (izom), akár tárolásra és későbbi felhasználásra (máj). A cukor vagy vércukor a szervezet sejtjeinek fő energiaforrása.

Az egészséges hasnyálmirigy annyi inzulint termel, amennyi az étkezéssel felvett táplálék felhasználáshoz szükséges. Ma még pontosan nem ismeretes, hogy a hasnyálmirigy inzulintermelésének megszűnését mi okozza. Szerte a világon erőteljes kutatómunka folyik ennek kiderítésére. A diabétesz nem fertőző betegség és nem is tekinthető olyan értelemben örökölhetőnek, mint pl. a szem színe. Mégis, bizonyos esetekben a diabétesz felső légúti hurutos betegség után fejlődik ki, más esetekben a cukorbeteg családjában, rokonai között találhatók diabéteszesek. Valószínű, hogy a hajlam öröklődő és a hasnyálmirigy végső kimerülését egy későbbi betegség, pl. fertőzés idézi elő.

Kétféle cukorbajt különböztetünk meg. Az I-es típusú, (inzulindependens) diabétesz esetén a szénhidrátok felhasználásáért felelős hormon, az inzulint termelő sejtek elpusztulnak, ezért a betegnek azonnal inzulinkezelésre van szüksége, hiszen e nélkül súlyos állapotba kerülhet; akár meg is halhat. Ennek a kórformának a tünetei – a szomjazás, a nagy folyadékvesztés, a fogyás, a nehezen gyógyuló bőrsérülések – szembetűnőek, egyértelműen erre a megbetegedésre utalnak.

A 2-es típusú (azaz nem inzulindependens) cukorbetegség esetében viszont az inzulintermelés megmarad, csak minőségileg károsodik. Éppen ezért ez a fajta diabétesz szinte észrevétlenül fejlődik ki, mert az évek során a szövődmények (többek között szem- és vesekárosodás) feltűnő tünetek nélkül fokozatosan alakulnak ki. Előfordulhat, hogy a beteg különösebb panasz nélkül éli az életét, mígnem valamilyen egyszerű rutinvizsgálat alkalmával például a jogosítvány meghosszabbításakor vagy szemészeti ellenőrzéskor derül ki, hogy megemelkedett a vércukorszintje. De az infarktust követő utólagos kórházi kivizsgáláson is fény derülhet arra, hogy a csendben, tünetmentesen kifejlődő II-es típusú diabétesz támadta meg az ereket, és egy hosszú folyamat végén ez okozta az infarktust.

Szívügyek

Dr. Pető Imre Iván, a Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház I. számú Belgyógyászati Osztályának osztályvezető főorvosa szerint a felnőttkori diabétesz felderítése nagyon fontos, mivel az ilyen betegek között jóval gyakoribb az érbetegségek előfordulása, mint másoknál. A diabéteszes páciensek amúgy sem könnyű helyzetét tovább nehezíti, hogy a szívük kettős veszélyben forog: nemcsak a cukorbaj, hanem az elhízás is veszélyezteti. Fokozott igénybevételt jelenthet az elhízás. A zsírsejtek a kövér emberekben inzulinhatásra érzéketlenné válnak. Ezért a hasnyálmirigynek több inzulint kell termelnie ahhoz, hogy a zsírsejtek cukrot vegyenek fel. Végül a hasnyálmirigy kimerül és nem lesz képes az étkezés után szükséges nagyobb mennyiségű inzulin biztosítására.

A diabéteszes betegek száma az elhízás miatt nő. Tíz százalék testsúlyfelesleg a négyszeresére, húsz százalék a harmincszorosára növeli a betegség kockázatát, Az érintett túlsúlyos betegek többsége nehezen fogható fogyókúrára. Szinte mániásan pontosan betartják az étkezési időpontjaikat, és mindig hordanak maguknál egy kis rágcsálnivalót, nehogy lezuhanjon a vércukorszintjük, és hipoglikémiás rohamot kapjanak. Ez a kényszerű magatartás azonban éppenséggel nem könnyíti meg a fogyókúrájukat.

A "kényszeres evők" olyan gyógyszert kaphatnak, amely rendkívül gyorsan visszaállítja a normális vércukorszintet, de rövid ideig, az étkezés idejére hat, és utána az inzulinelválasztás nem növekszik. A cukorbetegeknek tehát nem kell aggódniuk a hipoglikémiás roham miatt akkor sem, ha nem esznek. Így sokkal ésszerűbben követhetik a diétát, akár fogyókúrába is belekezdhetnek.

Csak egy szuri

A cukorbetegség kezelésében legfontosabb a diéta. A vércukorszintet csökkentő tabletták csak akkor hatékonyak, ha a hasnyálmirigy még termel inzulint. A szubsztitúciós kezelés az orvos előírása szerint történik. Meghatározott időben és mennyiségben kell az inzulint adni és ehhez kell az étkezések idejét igazítani. Az orvos ellenőrzi a vércukrot és a vizeletben levő cukrot.

Az inzulinkezelés folyamán a beteg megtanulja, hogy mennyi inzulint kell magának adnia az étkezések előtt, attól függően, hogy mit kíván fogyasztani. Változtatni kell az inzulin adagját a testmozgástól függően és akkor, ha valamilyen betegség lép fel. 3-5 alkalommal kell fecskendezni rövid és elhúzódó hatású inzulint, külön vagy kevert formában. Ehhez a kezeléshez napi négy alkalommal történő vércukorszint-ellenőrzés tartozik.