A szifilisz, más néven luesz, vagy vérbaj, széles körben a XV. században terjedt el Európában, és először a mediterrán országokban, mindenekelőtt Franciaországban okozott járványokat. (Innen ered népies elnevezése is: a francia betegség, röviden franc.) A kórokozó baktériumot 1905-ben fedezték fel, míg a fertőzöttséget igazoló vizsgálati eljárást 1906-ben dolgozta ki Wasserman.
Az első gyógyszer (1906) Ehrlich nevéhez fűződik, de a valóban hatásos terápiát, a penicillin-injekciót, csak 1943-ban kezdték alkalmazni. A betegség az egyházi közösségek életét tanulmányozó történészek munkáját is segítette: bebizonyosodott, hogy egyes apácák és szerzetesek is éltek nemi életet, hiszen a kizárólag nemi úton terjedő betegség köztük is szedett áldozatokat.
Kórokozó és terjedés
A szifilisz kórokozója egy spirális alakú baktérium, a Treponema pallidum. A betegségnek több stádiuma van, az elsőben általában szexuális érintkezés útján terjed, mindenekelőtt a nemi szerveken megjelenő baktériumokkal telt fekélyekkel történő érintkezéssel. A szifilisz későbbi stádiumaiban a száj nyálkahártyáján megjelenő fekélyek is fertőzhetnek, azaz a kórokozók csókolózással is átvihetők egyik emberről a másikra. Az újszülött szifiliszes gyermekek a fertőzött nők méhében kapják meg a betegséget, ami veleszületett rendellenességeket és egyéb elváltozásokat okozhat, de a szoptatós anyák is átadhatják a baktériumot a csecsemőknek.
Tünetek
A szifilisz olyan nemi betegség, amit ha időben nem diagnosztizálnak és kezelnek, akár az egész szervezetet megtámadhatja. A betegségnek három sajátos stádiuma van.
1. szakasz: A szifilisz első tünetei a fertőzést követő 2-6. héten jelentkeznek, általában a hímvesszőn, a külső női nemi szerven vagy a hüvelyben, egy vöröses folt formájában. Ez a kiemelkedő folt és az ebből kialakuló fekély (sánker) semmilyen fájdalommal nem jár. (A szexuális aktus típusától függően a kialakuló fekély helye lehet a végbélnyíláson, a végbélben, az ajkakon, a nyelven, a garatban, vagy a méhnyakon is.) A fekély ugyan nem vérzik, de dörzsölésre felfakadhat és ilyenkor rendkívül fertőző, kórokozókkal teli váladék szivárog belőle.
Mivel különösebb kellemetlenséggel nem jár, ezért a fertőzöttek tekintélyes része nem tulajdonít neki fontosságot, különösen azért nem, mert a fekély néhány hét múlva kezelés nélkül is eltűnik, és legfeljebb csak kisebb hegek maradnak utána. A beteg azonban nem gyógyult meg, a szifilisz a második stádiumba lép.
2.szakasz: Ekkor a kórokozó bekerül a véráramba és szétterjed a testben. A leggyakoribb tünet, ami az estetek több mint 80%-ban fordul elő, a szájfekélyek megjelenése. A betegek felénél megnagyobbodnak a nyirokcsomók, és tízből egy esetben szemgyulladás is várható. Heves fájdalommal járó csont- és ízületi gyulladások, májgyulladás, fejfájás, étvágy- és súlyvesztés, izom- és torokfájás jelenhet meg; és ritkán, de előfordulhat az agyburkok gyulladása is, ami fejfájást, tarkókötöttséget és néha süketséget okoz.
A második stádiumra jellemző, hogy a végbél és hüvely körül a condylomata lata nevű szürkés vagy fakó rózsaszínű, rendkívül fertőző foltok jelennek meg. További tünetek: étvágytalanság, hányinger, fáradtság, láz és vérszegénység, hajhullás. Ebben a szakaszban a fertőzött már valóban betegnek érzi magát. A második stádiumon túljutó beteg ezt követően hosszú, tünetmentes időszakot tapasztal. A lappangó periódus akár évtizedekig, vagy akár a beteg haláláig is eltarthat, s csupán néha-néha térhetnek vissza fekélyek.
3.szakasz: A tünetek harmadik stádiumában már sokféle formát ölthetnek, vagy éppen el is maradhatnak. Három fő tünetcsoport fordul elő: jóindulatú késői szifilisz, kardiovaszkuláris (szívérrendszeri) szifilisz, és idegrendszeri (neuro) szifilisz.
A jóindulatú szifilisz esetében gummának nevezett csomók jelennek meg a lábszáron a térd alatt, a törzs felső részén, az arcon és a fejbőrön, melyek lassan növekednek, fokozatosan gyógyulnak, és heget hagynak maguk után. A fertőzés a csontokat is érintheti, ami rendszerint éjjel jelentkező, mélyről jövő "csontig hatoló" fájdalommal járhat. A kardiovaszkuláris szifilisz a kezdeti fertőzést követő 10-25 évben alakul ki, és a szívből kiinduló fő ütőér falának gyengülését és kitágulását, vagy az aortabillentyűk elégtelenségét okozza. Az erek ilyetén károsodása mellkasi fájdalommal, szívelégtelenséggel járhat, ami a későbbiekben halálhoz vezethet. A neuroszifilisz (az idegrendszer szifilisze) a kezeletlen betegek mintegy 5%-át érinti; látásromlást, egyensúly- és memóriazavarokat, érzékeléskieséseket okozhat.
Kezelés
Az első és második stádiumban lévő betegek rendkívül fertőzőek, ezért saját és partnerük kezelésének befejezése előtt kerülniük kell mindenféle nemi kapcsolatot. A betegség leghatékonyabb ellenszere a penicillin, amit általában injekció formájában juttatnak a szervezetbe. A szifilisz mind az első, mind a második stádiumában jól gyógyítható, ami sajnos már nem mondható el a harmadik fázisról, mivel a fertőzés okozta szervi elváltozásokat már nem lehet helyrehozni.