"Az újszülött [0] csecsemőnek mindössze három dologra van szüksége: édesanyja karjának melegére, emlőjének táplálékára és a biztonságérzetre, melyet jelenléte nyújt. Mindhárom igényét kielégíti a szoptatás." (Dr. Grantly Dick-Read)

Szoptatás vagy tápszer?

A második világháború után a szoptatás világszerte csökkenő tendenciát mutatott. Ennek okai közt számos tényező szerepel: az iparosodás, az urbanizáció, a nők munkába állása, és jelentős tényező az egyre jobb minőségű tápszerek megjelenése és erőteljes propagálása is.

Sokáig, amíg a laboratóriumi vizsgálómódszerek nem voltak elég tökéletesek, úgy tűnt, hogy a tápszerek tökéletesen helyettesíthetik az anyatejet. Az elmúlt évtizedek kutatásai egyre több olyan tényt tártak fel, melyek bizonyítják, hogy az anyatej egyetlen mesterséges tápanyaggal sem helyettesíthető tökéletesen.

Először a fejlett országokban csökkent drámaian a szoptató nők aránya, de pár évtizede a szoptatási arány a fejlődő országokban is jelentős visszaesést mutat. Ez a csökkenés itt sokkal súlyosabb helyzetet eredményez, hiszen a megfelelő ivóvíz, a sterilitás hiánya következtében csecsemők milliói halnak meg évente amiatt, hogy édesanyjuk nem szoptatja őket.

A fejlett országokban és köztük hazánkban is óriási jelentősége van a szoptatásnak. Hiánya ugyan nem szerepel közvetlen halálokként, de számos betegség és ebből következően a kórházba kerülési arány is jóval magasabb a mesterségesen táplált csecsemők között, mint szoptatott társaik esetében. Bizonyos betegségek azokat az asszonyokat gyakrabban támadják meg, akik soha nem szoptattak. Mindezekből következik, hogy igenis, van különbség a szoptatás és a mesterséges táplálás között. Tehát szoptassuk csecsemőnket!

Ez így elég egyszerűen hangzik, ám amikor valóban eljön a pillanat, hogy először kézbe vesszük a kis jövevényt (de a későbbiek folyamán is), számtalan kérdéssel találkozunk. Pedig bevásároltunk több könyvet, rengeteg jó tanácsot kaptunk szakemberektől és ismerősöktől, mégis olyan könnyű ilyenkor elbizonytalanodni… Az egyik legfontosabb tudnivaló minden édesanya számára, hogy egyedül az ő szervezete tud olyan és annyi anyatejet előállítani, amilyenre és amennyire csecsemőjének szüksége van.

Elegendő anyatej?

Az édesanyák 98-99%-a képes szoptatni csecsemőjét, akinek hat hónapos koráig az anyatej minden igényét kielégíti. Az anyatejen kívül nincs szüksége semmi másra, sem folyadékra, sem gyümölcsre, sem főzelékre. Noha az első napokban a colostrum (kolosztrum, előtej) nagyon kevésnek tűnhet, de ha kedve szerint szophat az újszülött, éppen erre a kis mennyiségre van szüksége. A colostrum összetétele folytán ilyen kis mennyiségben pontosan fedezi az újszülött igényeit. Felesleges, sőt káros is lehet az előtejen kívül adott folyadék. A későbbi hetekben az újszülött elégedettsége és súlyfejlődése (az első hat hónapban átlag heti 12,5-14 dkg) jelzi, hogy elegendő az anyatej.

Falánk csecsemők

Minden szoptatott csecsemőnél szokott ún. szoptatási krízis előfordulni. Ilyenkor az egyébként jól szopó csecsemő egyik pillanatról a másikra éhesnek tűnik, és szemmel láthatóan kevés az anyatej. A legtöbb édesanya ilyenkor kezdi el a hozzátáplálás [0]t. Ennek a jelenségnek az a magyarázata, hogy a csecsemők anyatejigénye viszonylag hirtelen emelkedik, és néhány nap szükséges ahhoz, hogy az anya szervezete eleget tudjon tenni a megnövekedett igénynek. A tejtermelés ingere maga a szopás. Ha engedjük az újszülöttet intenzívebben szopni, pár napon belül lesz több tej. Ellenben ha elkezdünk valamilyen kiegészítő táplálékot adni, a csecsemő jóllakik mással, a tej mennyisége nem emelkedik, sőt lassan csökkenni kezd.

Mikor és mennyit?

A kizárólag szoptatott csecsemők általában maguk határozzák meg, hogy mikor és mennyit kívánnak enni. Érett, egészséges csecsemő esetén az édesanya nyugodtan támaszkodhat gyermeke igényére, mert annak önszabályozó rendszere kifogástalanul működik. A születés utáni első napokban az újszülöttek általában aluszékonyak, néha ébreszteni kell őket, hogy szopjanak. A 2-4. nap között viszont nagyon gyakran akarnak szopni, s ez néha igen fárasztó az édesanya számára.

Mint már említettem, a tejtermelés ingere maga a szopás, ezért ezek a gyakori szopások meghozzák az eredményüket, és mire a 4-5. napon távoznak a kórházból, a tejtermelés biztonságosan megalapozódik. A csecsemők az első-második hét végére már stabil táplálkozási ritmust alakítanak ki.

Nem helyes korlátozni a szoptatások időtartamát sem. A csecsemők egyénisége között pontosan olyan nagyok a különbségek, mint a felnőttek között. Vannak lustán szopó és gyorsan szopó csecsemők. Ha a lusta csecsemő szopási idejét korlátozzuk, csak azt érjük el, hogy nem jut hozzá a szoptatás vége felé ürülő zsírdúsabb tejhez, így nem lakik jól, súlya sem fejlődik megfelelően. A mellbimbó kisebesedését nem a hosszan tartó, hanem a helytelen pozícióban történő szoptatás okozza.

Egy mellből vagy kettőből?

A csecsemők többsége minden alkalommal mind a két mellből szeret szopni, kisebb részük egyből is jóllakik. Régebben azért javasoltuk, hogy a csecsemő csak egy mellből szopjon, mert így minél jobban kiürít egy mellet, a másikban viszont elegendő tej marad a következő szoptatásra. Ma már azonban tudjuk, hogy minél gyakrabban szopik a gyermek egy mellből, annál több tej fog termelődni.

Éjszaka is szabad?

Igen! Az anyatej olyan tökéletes táplálék a csecsemők számára, hogy nagyon könnyen és gyorsan megemésztik: kb. 2-2,5 óra alatt, míg a tápszert csak 3-4 óra alatt. Ebből következik, hogy az anyatejjel táplált csecsemők rövidebb ideig bírják ki szopás nélkül, mint mesterségesen táplált társaik.

Miért kell fejni?

Minden édesanya számára nagyon hasznos, ha a kórházban megtanul fejni (lehetőleg kézzel is), hogy ha túltelődik a melle, segíteni tudjon rajta. Fejni kell, ha túl sok a tej, nehogy begyulladjon az édesanya melle, és fejni kell, ha kevés a tej, mert ezzel serkenthetjük a tejtermelést. Amennyiben igény szerint szopik a csecsemő, az esetek legnagyobb részében annyi tej termelődik, amennyire szüksége van; ilyenkor tehát nincs szükség a rutinszerű, minden szoptatás utáni fejésre.

Hazánkban működnek öntevékeny anyacsoportok, ahová szoptató és terhes édesanyák járnak. Itt a gyakorlottabb nők segítik a kevésbé tapasztaltakat.

A betegségek és a táplálás

• Legerősebb védőhatása a hosszú távú (46 hónapig tartó), kizárólagos szoptatásnak van.

• A 6 hónapos korukig csakis anyatejjel táplált gyermekek között feleannyi rákos megbetegedés fordul elő 15 éves korukig, mint a nem szoptatottakban.

• A szoptatott csecsemők között 1 éves korig feleannyi a középfülgyulladás, mint a nem szoptatott csecsemők között.

• A szoptatott gyermekek között alacsonyabb a fogszuvasodás előfordulása.

• Mind a szoptatott koraszülötteknek, mind az időre született csecsemőknek jobb a látásélességük gyermekkorukban, mint nem szoptatott társaiknak.

• A szoptatott gyermekeknek magasabb az IQ-ja és kevesebb a logopédiai problémája.

• Azok között a gyermekek között, akik két hónapos koruk előtt tehéntej alapú tápszert kaptak, kétszer annyi a diabetes előfordulása, mint a szoptatott gyermekek között.

• A nem szoptatott csecsemők közül háromszor annyi hal meg hirtelen csecsemőhalálban, mint a szoptatott csecsemők közül.

• A nem szoptatott csecsemők között ötször annyi a húgyúti fertőzés előfordulása, mint a hat hónapig kizárólag szoptatott csecsemők között.

• Felére csökkenti a mellrák esélyét a minimum három hónapig tartó szoptatás.

• Kisebb a csontritkulás esélye azokban a nőkben, akik szoptattak.