A városi tömegközlekedési eszközöket használó ember csupán azon az idő alatt, amíg munkahelyéről hazaér, több emberrel találkozik, mint vidéken élő társa egy esztendő alatt. A különböző vírusokkal történő fertőződésének esélye is ehhez hasonló.

A buszon, metrón, villamoson összeszedhető légúti és bélfertőzések indokolttá tennék, hogy ilyen helyeken amikor csak tehetjük viseljünk kesztyűt és szájmaszkot. (Mellesleg az igen nagy népsűrűségű japán nagyvárosokban azok, akik valamilyen felső légúti megbetegedésben, náthában szenvednek viselnek ilyen szájmaszkot. Ennek oka egyrészt, hogy másokat ne fertőzzenek meg, másrészt, hogy legyengült immunrendszerüket ne támadhassa meg egy újabb vírus.)

Sajnos nem mindenkinek adatik meg, hogy életét a vírusok által kevésbé veszélyeztetett zöldövezetekben vagy kistelepülésen élje, ám higiéniás szokásainak megváltoztatásával mindenki tehet valamit azért, hogy a nagyváros negatív hatásait mérsékelje. Már a rendszeres kézmosás is sokat segíthet ezen a téren.

Emberek tízezrei repülnek manapság kontinensről kontinensre, s könnyítik meg a különböző vírustörzsek világméretű elterjedését. Tehát, ha tehetjük a városból inkább ki, mint befelé próbáljunk költözni, ám, ha ez nem lehetséges, legalább tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy gyermekeink és saját magunk a lehető legkevesebbet érintkezzünk vírusokkal fertőzött környezettel.