„Alvás, neurális oszcilláció, kogníció” című előadásában dr. Bódizs Róbert, a Magatartástudományi Intézet kutatási igazgatóhelyettese kiemelte, az alvás az idegi hálózatok alapvető sajátossága, a szándékos testmozgás és a külső ingerekre adott reakciók csökkenése jellemzi.

Alvás közben fokozódik a sejtosztódás, a szövetek közötti tér tisztul – ismertette. Ébrenlét közben egyfolytában tanulunk és tapasztalunk, de véges az a kapacitás, amit fel tudunk fogni, az alvás segít, hogy ne telítődjön túl a szinaptikus hálózatunk – magyarázta.

Az alvás másik funkciója, hogy az új emlékeket el kell rendezni, bele kell helyezni a meglévő ismeretrendszerünkbe, az új ismeretek beépülnek a régiek hálójába, ezáltal rögzülnek is. Számos kísérlet igazolta, ha a megtanultakra alszunk, akkor másnap jobban emlékezünk rájuk. Felidézte az 1960-as években született önkéntes alvásmegvonási világrekordot, amely során egy 17 éves fiú 11 napot (264 óra) töltött folyamatosan ébren és semmilyen maradandó egészségkárosodást nem figyeltek meg nála.

Bemutatta azokat a napi történéseket, melyek hatással lehetnek az alvás mélységére: az egyik ilyen tényező a fizikai aktivitás. Ha valaki napközben aktívan edzett, akkor az alvásmélysége nagyobb lesz. Az ingerbőség, illetve a tanulás, szellemi erőfeszítés is fokozza a mélyalvást. Az alvásmélység (az alvás alatti lassú hullámú aktivitás) tehát az ébrenlét függvényében precízen szabályozott fiziológiai változó – emelte ki. A szellemi frissesség összefügg az alvásintenzitással, az alvásmegvonás hatására pedig a kognitív teljesítmény visszaesik.

Azt, hogy miért éppen éjszaka alszunk, a cirkadián, azaz napszaki élettani ritmusunk határozza meg, amit pedig a sejtjeinkben megtalálható gének szabályoznak belülről – hangsúlyozta az igazgatóhelyettes. Ennek a meglehetősen bonyolult rendszernek a kialakításáért és fenntartásáért az agy alsó felületén található hipotalamusz egyik idegsejt-csoportja, a szuprakiazmatikus mag felelős. Ez az idegsejt-csoport rendezi össze (szinkronizálja) az egyes sejtjeink, szerveink belső ritmusát a külső behatások ritmusával. Többek között teszi ezt azáltal, hogy szabályozza a tobozmirigy melatonin termelését – magyarázta.

A melatonin sötétség hatására fokozódó felszabadulása jelzi a szervezetnek, hogy éjszaka van, és beindít egyes biológiai folyamatokat, illetve szinkronizálja azokat. Például az éjszaka aktív állatok (nokturnális fajok) esetében, mint például a denevér vagy a patkány, növeli az aktivitást. Az ember diurnális lény, vagyis nappal tudunk hatékonyabban élni, fény hatására a diurnális fajok ébersége fokozódik. A melatonin szintjén kívül a maghőmérséklet és a vér kortizolszintje is utal a cirkadián ritmus változására. Az emberek testhőmérséklete éjszaka kicsit csökken, a nokturnális fajok pedig éjszaka, mikor aktívabbak, felmelegszenek.

Alváslaborokban végzett úgynevezett EEG (elektroenkefalográfiai) vizsgálattal kimutatható, hogy ébrenlét közben az agyunkat ért mágneses ingerekre adott válasz nagyon komplex, térben tovaterjedő, változatos, szemben az alvás NREM fázisával, amikor ugyanarra az ingerlésre egyszerű választ adunk. Az előadó kiemelte, az alvás két fő formáját a REM és a NREM alvást különböző neurofiziológiai folyamatok jellemzik. Míg az előbbiben a szenzoros élmények élénkek, belsőleg generáltak, a gondolkodás illogikus, bizarr, a mozgás központi parancs végrehajtás nélküli, addig a NREM fázisban a szenzoros élmények tompák vagy hiányoznak, a gondolkodás logikus, a mozgás epizodikus, akaratlan.

Dr. Bódizs Róbert elmondta, az alvási EEG biomarkerként használható, hiszen nincs két egyforma alvás EEG-vel rendelkező ember. Kutatásaikban megfigyelték, hogy az alvásmélység az életkorral csökken, aki viszont aktívan tartja elméjét, annak az idő előre haladtával sem lesz sekélyesebb az alvása. Feltételezték továbbá, hogy az alvási orsók tükrözik az egyén intelligencia szintjét is, amit vizsgálataik szintén igazoltak.