Ebből az üvegből bőséges mennyiség volt jelen a Földön 4,35 milliárd évvel ezelőtt, és a Marson ma is található ilyen korú bazalt.

Az Alkalmazott Molekuláris Evolúció Alapítvány (FfAME) molekuláris biológusa, Elisa Biondi által vezetett kutatás során kimutatták, hogy hosszú, 100-200 nukleotid hosszúságú RNS-molekulák keletkeznek, amikor a nukleozid-trifosztfátok átszűrődnek a bazaltüvegen, amelyből 4,35 milliárd éve bőséges készlet állt rendelkezésre bolygónkon.

"Abban az időben a bazaltüveg mindenhol fellelhető volt a Földön" - idézi Stephen Mojzsist, az ELKH CSFK földtudományi kutatóprofesszorát, a tanulmány egyik társszerzőjét a közlemény. "A Hold kialakulása utáni néhány százmillió évben a gyakori becsapódások, amelyek a fiatal bolygón bőséges vulkáni tevékenységgel párosultak, bazaltláva, vagyis a bazaltüveg alapanyagának létrejöttét eredményezték. A becsapódások hozzájárultak ahhoz, hogy a szárazföldek olyan víztartó rétegeket őrizzenek meg, amelyekben RNS képződhetett".

A becsapódások nikkelt is szállítottak, amelyről a kutatócsoport tavaly kimutatta, hogy nukleozid-trifoszfátokat képez a lávaüvegben is megtalálható nukleozidokból és aktivált foszfátokból. A borát-ásványok (mint például a bórax) szintén bazaltból segítették a trifoszfátok képződését. A borát a ribóz, vagyis az RNS "R" tagjának képződését is elősegíti, mégpedig olyan egyszerű szénhidrátokból kiindulva, amelyek a korai Föld légkörében már jelen kellett, hogy legyenek. Esőként hulltak a légkörből a felszínre, és vulkáni kén-dioxid által stabilizált szerves ásványokat szállítottak magukkal.

A becsapódó meteoritok kulcsfontosságúak voltak az egyszerű szerves molekuláktól az első RNS-ig vezető út során. A becsapódó objektumok vas-nikkel magja oly módon változtatta meg a légkört, hogy az alkalmassá vált RNS-bázisok létrejöttére. Ezek szekvenciái genetikai információt tároltak.

Steven A. Benner, a FfAME kutatója szerint egy fontos kérdés azonban még nem tisztázott, még mindig nem tudják, hogy az összes RNS építőelem hogyan vett fel azonos általános alakot.

A vizsgálat eredményei áttörést jelenthetnek a marsi élet utáni kutatásban is. A tudósok szerint ugyanis ebben a korban a Marson is jelen voltak ugyanazok az ásványok, üvegek és a becsapódások is. A Mars azonban nem szenvedte el azokat a kontinenssodródásokat és lemeztektonikai eseményeket, amelyek minden 4 milliárd évnél idősebb kőzetet betemettek a Földön. Így ezek a releváns kőzetek ma a Mars felszínén találhatók. A közelmúltban minden kőzetet megtaláltak a Marson, beleértve a borátot is.

"Ha az élet ezen az egyszerű módon alakult ki a Földön, akkor ez megtörténhetett a Marson is" - magyarázta Steven A. Benner. "Így még fontosabbá vált, hogy amint lehet, életet keressünk a Marson".