Fontos tudni, hogy az idősotthonba való beköltözés nem csak elhatározás kérdése – bár olykor nehéz ezt a döntést is meghozni -, hanem időben kell gondolni rá, ugyanis egy-másfél év is lehet a várakozási idő, akár állami, egyházi, vagy magánkézben lévő intézményt választunk.
Alapvető szempontok
Egészségi állapotunknak megfelelő intézmény kiválasztása. Ha tisztába vagyunk betegségeinkkel, tájékozódnunk kell arról, hogy az intézményben van-e olyan jellegű szakápolás, mely megfelelő, van-e intézményi orvos, rendelkezésre állnak-e szakorvosok, nővérhívó telefon, vannak-e speciális gondozások, demens vagy romló állapotú beteg szakápolására, élethosszig tartó ellátására is van-e lehetőség. Ezek a szempontok még annál is fontosabbak, mint hogy földrajzilag hol helyezkedik el az idősek otthona.
Az elhelyezkedés. Lehetőség szerint olyat válasszunk, ami viszonylag közel van szeretteink élőhelyéhez, jó a közlekedés, szükség szerint akár tömegközlekedéssel is megközelíthető legyen. Fontos tudni, hogy milyen gyakran lehet látogatni, és azt is, hogy az intézmény telefonján hívható-e a lakó, odaviszik-e a telefont, vagy ha szükséges, támogatják-e a mobiltelefon használatában. Járóképes lakó esetén nézzük utána, van-e pl. bolt elérhető közelségben.
A bútorok kérdése. Mindenkinek jót tesz, ha az „ismeretlenben” megszokott, kedves bútorai, tárgyai veszik körül. Meg kell kérdezünk, van-e lehetőség személyes tárgyak behozatalára. A modern idősotthonokban vannak olyan önálló apartmanok, amelyek berendezhetők saját bútorokkal, minikonyha, fürdőszoba is tartozik hozzájuk, így akár önálló lehet a háztartás a főzés tekintetében is. Ezekben az apartmanokban a bentlakó egyedül, vagy a párjával kerül elhelyezésre. Kérdés az is, hogy ha nem önálló apartmanról van szó, hányan vannak egy szobában, és milyen szempontok szerint választják ki az együttlakókat? Ha az idős ember nehezen vagy egyáltalán nem tudja ellátni magát, nem célszerű egyedül lennie egy szobában, sőt a legtöbb intézményben erre nincs is lehetőség.
A környezet. Jót tesz az egészségnek, a jó hangulatnak, ha van kertje az intézménynek. Ilyenkor afelől is érdeklődnünk kell, hogy van-e arra kapacitás, hogy a nem járóképes betegeket kivigyék a kertbe. Itt jön egy fontos kérdés: egy ápolóra hány idős ember jut? A szolgáltatások színvonalát gyakran ez a kérdés dönti el, mert a leírásokban szerepelhet ugyan minden szép és jó, ha nincs elég személyzet annak érdemi végrehajtására. Nem csak a szakmai figyelem ilyenkor a kérdés, az emberi odafigyelés éppúgy meghatározza közérzetünket. Tegyük fel a kérdést, hogy milyen gyakran mosdatják a lakókat, van-e pszichológus, gyógytornász, fodrász, manikűrös az intézményben, vagy van-e arra lehetőség, hogy a család küldjön valamilyen szakembert. A lift és az akadálymentesített környezet a kerekesszékeseknek alapvető körülmény.
Foglalkozások. Az idő értelmes, hasznos vagy szórakoztató eltöltése különösen fontos a lakóknak, ezért a közösségi tereket se felejtsük el megnézni az intézmény látogatása során. Érdeklődjünk, milyen foglalkozások vannak, azokat kik tartják, milyen „társasági” eseményekre számíthatunk, és ezekre milyen gyakorisággal kerül sor. A zene, a tánc, a kézművesség, a művészeti foglalkozások, közös filmnézés, irodalmi előadások, vagy például a fizikailag is megmozgató gyaloglás, vagy egyéb közös program (pl. buszos városlátogatás) mind olyan tevékenységek, amik kreatívan és élvezetesen segítenek fenntartani a fittebb állapotot. Nagyszerű, ha van az intézményben uszoda, tornaszoba.
Mindig személyesen is látogassuk meg az intézményt, ahol ne csak az intézményvezetővel beszéljünk, hanem ha van rá mód, tegyünk fel kérdést az ápolószemélyzetnek is, sokat elárulnak az intézményről a készséges vagy épp sietősen odavetett válaszok, és a lakóktól is megkérdezhetjük, hogy érzik itt magukat. A látogatás alkalmával tegyük fel a kérdést, miben más ez az otthon, mint a többi, és ha erre szívünknek kedves választ kapunk, jó helyen járunk.