A cukorbetegség szemészeti hatásai
IA cukorbetegséget a gyakorlati szempontok alapján célszerű mindenképpen inzulinfüggő és nem feltétlenül inzulinfüggő formákra osztani.
Az inzulinfüggő cukorbetegségben kialakuló korai markáns látásélesség csökkenés oka a szemlencse elszürkülése, azaz másodlagos, fiatalkorban kialakuló szürkehályog. Az állapot kialakulásának hátterében a szemen belüli folyadék cukor-koncentrációjának megváltozása áll, ami a szemlencse folyadék felvételének fokozódását eredményezi. Ez pedig a szemlencse átlátszóságát véglegesen megrontja. Ezt az állapotot (a lényegében életveszélyesnek tartható cukorbetegség azonnali kórházi rendezése után) szürkehályog műtéttel lehet megoldani. Ezt követően, amennyiben a beteg szénhidrát háztartása az egész élet során rendezett marad, a további jelentős szemészeti szövődmények nem feltétlenül jelennek meg.
A nem inzulinfüggő cukorbetegség jelentős szemészeti hatásai
IA világon az idősebb korban jelentkező, az egészségtelen életmóddal, az elhízással, a helytelen táplálkozással szorosan összefüggő cukorbetegség gyakorisága lényegesen nagyobb, mint az előző pontban említett, feltétlenül inzulinkezelést igénylő diabéteszé.
Ebben a cukorbetegség formában, a népesség egészét tekintve, sokkal több súlyos szemészeti következmény alakul ki, mint az előzőleg említett formában. Ennek oka egyrészt az, hogy a betegség lappangva, jelentős tünetek nélkül alakul ki és romlik az évek során, így a beteg későn fordul orvoshoz.
Másrészt az a széleskörű gyakorlati tapasztalat, hogy az idősebb személyek életmódjukon nem szívesen változtatnak: az előírt diétát sokkal kevésbé sikeresen tartják, mint a jól együttműködő, fiatal korban kezelésbe vett inzulinfüggő cukorbetegek. A tartósan magasabb vércukorszint és a hozzá kapcsolódó egyéb anyagcsere eltérések a szemen belül elsősorban az ideghártyában, azaz a retinában okoznak eltérést.
A legkorábbi jelek a retina kisebb ereinek tágulatai és az érfal működésének megváltozása. A kórosan megváltozott erekből folyadékkilépés indul meg az ideghártya sejtrétegei közé. Ez utóbbit nevezzük ödémának. A nem inzulinfüggő cukorbetegség előrehaladtával a retina rétegei közötti ödémás területek, kisebb- nagyobb retinavérzések és oxigénhiányos területek kialakulása válik jellemzővé. A beteg ezeket mindaddig nem észleli, amíg az eltérések az ideghártya éleslátásnak megfelelő központi területében, azaz a makulában nem jelennek meg.
A vérzések a makula területén a látás gyors megromlását okozzák. Később, főleg nem megfelelően kezelt magasvérnyomás betegséggel való együttes fennállás során, a vérzések az ideghártya elé, az úgynevezett üvegtestbe is betörnek, és nagy úszkáló, a látott képet eltakaró homályokat okoznak. Ezzel a stádiummal a beteg az úgynevezett háttér diabéteszes retinopátia szakaszból átlép a proliferatív diabéteszes retinopátia szakaszba, melyben a kóros erekből abnormálisan vékony falú, törékeny erek alakulnak ki. Ezek behálózzák a retinát, hegesednek, és emiatt leemelik az ideghártyát az alapjáról. Ezzel másodlagos ideghártya leválást okoznak. Hatalmas üvegtesti bevérzésekkel járnak és a szinte heroikus szemorvosi kezelés mellett is a látás súlyos megromlásához vezetnek az esetek jelentős részében.
Sajnos ezek a fentebb részletezett állapotok jellemzően mind a két szemet érintik. Éppen ezért a legfontosabb teendő mind inzulinfüggő, mind idősebb korban kialakuló, nem feltétlenül inzulinfüggő cukorbetegség esetén az, hogy a diétát a dietetikussal egyeztetve jól betartsuk, megfelelő legyen az inzulin adagolás, a vércukor értéke (nem csupán az éhgyomri vércukor értéke) korrekten beállított legyen, a több hónapnyi vércukorszintet jellemző laboratóriumi paraméterek megfelelőek legyenek, a vérnyomás az optimális tartományban mozogjon, és a beteg legalább évente részletes szemorvosi vizsgálatra kerüljön a szemészeti szövődmények észlelése, a szövődmények romlásának felfedezése, valamint, ha szükséges, a szemészeti lézerkezelés időbeni elvégzése céljából.
Nagyon fontos azt is tudni, hogy a szemben található szövődmények jellemzik a szervezet egészének állapotát, így a szív, a vese állapotát is. Ennek megfelelően következtetni lehet belőlük a várható életkilátásra, illetve az inzulinkezelés megkezdésének elodázhatatlanságára is. Az előrehaladott cukorbetegség okozta idegbántalmak, az úgynevezett neuropátiák a látóideget is érinthetik. Ez esetben a látás romlása nem csupán az előbb felsorolt okok miatt, hanem a látóideg lényegében vissza nem fordítható károsodása miatt is kialakul.
A pajzsmirigy túlműködés és alulműködés, valamint ezek szemészeti hatásai
IA pajzsmirigy túlműködése általában autoimmun gyulladásos betegség képében jelenik meg. Ilyen esetben a szervezet egészére vonatkozó teendők endokrinológus, esetleg pajzsmirigy műtétekben jártas sebész kezébe tartoznak, azonban fontos tudni, hogy az autoimmun pajzsmirigy betegségek egy részében a szemüreg szövetei elleni úgynevezett autoantitestek is képződnek. Ezek a szemgolyó mögött, azaz a szemüregben immunológiai folyamatok révén gyulladást váltanak ki. Emiatt a szem irritált lesz, előretolódik, a normálisnál erősebben előrenyúlik a szemüregből, megváltozik a pislogás, és a szemizmok is gyulladásba kerülnek. Ez utóbbi idővel szemizom hegesedést és következményes kettőslátást hozhat létre. A fenti állapot mindenképpen szemészeti kezelést igényel.
A betegnek jó minőségű szemorvosi ellátásra addig is szüksége van, amíg endokrinológiai kezeléssel az alapbetegséget stabilizálják. Nagyon fontos azt is ismerni, hogy a szemizom hegesedése a szemnyomás mérésekor hamisan magas szemnyomás mérését eredményezheti. A heges külső szemizmok ugyanis megrövidülnek, és emiatt kívülről nyomják a szemgolyót. Ezért a szokásos módon végzett szemnyomás mérés során a normálisnál lényegesen magasabb nyomás értéket talál a szemorvos. Ez azonban nem a szem belső betegségének a következménye. A kétféle állapot, azaz a szemizom hegesedés okozta külső eredetű szemnyomás emelkedés és a valódi, a szemen belüli betegség miatt kialakuló szemnyomás emelkedés elkülönítése nem könnyű. A kérdésben jártas glaukóma specialista bevonását a legtöbb esetben nem lehet elkerülni.
A pajzsmirigy alulműködése esetén a szövetek anyagcseréje romlik, lassul. Ennek a szemen belül az a következménye, hogy a szemben termelődő folyadék, a csarnokvíz nehezebben tudja elhagyni a szemet, mint normális körülmények között. Ezért a szemen belüli nyomás valóban megemelkedik, ami idővel nyitott csarnokzugú zöldhályogot (glaukómát) eredményezhet. Az ilyen esetek elbírálása, követése és szükség esetén megfelelő kezelése a kérdésben jártas szemorvos feladata. Nagy a tévedés lehetősége, ezért a sietős rutin rendeléseken ez a probléma az esetek egy részében semmiképpen nem oldható meg optimálisan - hívta fel a figyelmet Prof. Dr. Holló Gábor, a Szemészeti Központ szemész szakorvosa, glaukóma specialistája.