A stroke, vagy magyarul szemléletesen szélütés egy ér eredetű agyi katasztrófa. Egyik formája a vérzés, a másik az érelzáródás miatti infarktus. A minor stroke vagy TIA (tranziens iszkémiás attak) egy olyan agyi vérellátási zavarból származó kórkép, amelyben a stroke-ot idéző tünetek rövid időn belül megszűnnek. Ha viszont megszűntek, miért kell mégis kivizsgáltatnia magát a páciensnek?

Mi is a TIA vagy minor stroke mechanizmusa? Már a század elején felfigyeltek arra az orvosok, hogy mielőtt egy stroke bekövetkezik, a betegek 25-50%-ánál már korábban jelentkeznek szélütésszerű tünetek, tehát például végtagbénulás, érzészavarok, beszédzavar, látótérkiesés, fél szemre látásvesztés, stb. Az adatok alapján megállapították tehát, hogy a nagy stroke-ot sokszor ilyen kis stroke-ok előzik meg. Nagy kérdés volt, hogy ha bekövetkezik a vérállátási zavar, mitől szűnnek meg a tünetek Még az ötvenes években tartotta magát az a feltételezés, hogy ezek agyi érspazmusok, érgörcsök. Később kiderült, hogy az agyi erek maguktól nem hajlamosak a görcsre, bár előfordulhat artériás érgörcs, de csak durva mechanikus vagy kémiai inger hatására.
Később, a 70-es évek tudományszemléletében elterjedtek a nem anatómiai, hanem működésbeli magyarázatok, ekkor úgy gondolták, hogy ezeket a múló tüneteket egy beszűkült érrendszer hátterében lévő vérnyomáscsökkenések, vagy a szívműködés tartalékainak kimerülése okozza – ezeket a feltételezett állapotokat hemodinamikai kríziseknek nevezték. Úgy magyarázták, hogy ha kevesebb vér áramlik át azon a slaugon, aminek félig elzárják a bejövő csapját vagy csökken benne a nyomás, akkor az problémát okoz. De amint a vérnyomás visszaáll a normálisra, a tünetek elmúlnak – vélték akkoriban. Kis vérrögök okozzák a múló stroke-szerű tüneteket A nagy áttörés Charles Miller Fisher angol neurológus nevéhez köthető. Neki volt egy betege, aki arról panaszkodott, hogy az előző hónapokban többször elment az egyik szeméről a látása. Egy alkalommal pedig úgy érkezett meg a professzorhoz, hogy éppen akkor zajlott le ez a folyamat. Miller Fisher azonnal megtekintette a szemfenekét a szemtükörrel (akkor ez még a neurológiai tudás része volt), és azt látta, hogy az egyik fő retinális artérián egy kis szürkés fehér „valami” halad végig. Amikor ez a trombus elért egy elágazást, a beteg jelezte, hogy nem lát semmit, majd, amikor továbbúszott és megkisebbedett, akkor a látás kitisztult. Ma már tudjuk, hogy trombolízisnek esett áldozatául ez a kis trombus, vagyis vérrög. Egy idő után kiderült ugyanis, hogy a vérnek van egy saját trombózisoldó mechanizmusa, a spontán trombolízis, amivel az elzáródott eret fel tudja szabadítani. Ha ezt kellő időben megteszi – kb. 3 órán belül – akkor a tünetek megszűnnek. Kiderült, hogy a múló tünetek okai tehát olyan kis vérrögök, amelyek képesek feloldódni.
Ennek a felfedezésnek a révén az évek folyamán a különböző egyéb TIA tünetcsoportokról is kiderült, hogy azokat is kis embólusok okozzák, amelyek gyorsan feloldódnak. Megszületett tehát a TIA (vagy minor stroke) kifejezés, amelynek eredeti jelentése: stroke-szerű tünetek, amelyek 24 órán belül, maradék nélkül vagy minimális maradékkel megszűnnek. Miért fontos egy minor stroke vagy TIA után a kivizsgálás? - A TIA egy figyelmeztető jel. Ha egy nagyobb stroke-kockázattal élő beteg, aki dohányzik, elhízott, nem mozog, cukorbeteg TIA-t tapasztal, azt nagyon komolyan kell vennie, mert azzal fenyeget, hogy a következő lépés egy maradandó tünetekkel járó stroke lehet. De nem csak ezért kell látnia egy neurológusnak az ilyen tüneteket átélt pácienst, hanem azért is, mert nem csak TIA okozhat stroke-szerű tüneteket, hanem például migrén, vagy fokális epilepsziás roham is. Ilyenkor fontos a differenciál diagnózis. Ha a kivizsgálásakor úgy látszik, hogy valóban TIA okozta a tüneteket, akkor azzal folytatódik a keresés, hogy megpróbáljuk megállapítani, hogy mi miatt lehet a betegnek múló keringészavaros tünete – ismerteti dr. Gács Gyula, a Neurológiai Központ neurológusa. - A TIA-nak két gyakori kiindulópontja lehet, ezeket kell mindenképpen ellenőrizni, még akkor is, ha a tünetek rég megszűntek. Az egyik a szív. Meg kell nézni, nincs-e olyan kardiális problémája, például szívritmuszavara vagy anatómiai eltérése a betegnek, amely hajlamosít arra, hogy a szív belsejében trombusok képződjenek, amelyek elsodródnak az agy vagy a szem felé. A másik hely, ahonnan elszabadulhatnak a vérrögök, azok a főverőerek, vagyis a nyaki nagy artériák. Ilyenkor a trombus az ér falának elváltozásai miatt a vérlemezkék odatapadása és felhalmozódása révén jön lére. Ily módon az ereket elzáró trombusoknak kétféle mechanizmus van a hátterében. Az egyik, ahol a vér folyásának lelassulása vagy rendetlenné válása van a háttérben – ez van pl. a láb visszereiben vagy a szívben-, a másik pedig, ahol az érfal „teflon” bevonatának az elváltozása meggátolja, hogy a vér az érben megalvadjon. Milyen kezelés szükséges a TIA-t átélt betegnél? Gács doktor úr ismertetése szerint először is CT vagy MR segítségével el kell dönteni, nincs-e más betegsége a páciensnek. Ezután meg kell állapítani, honnan származott az a kis véralvadék, amely a múló tüneteket okozta. Ha a szív a forrás, akkor olyan véralvadásgátlót kell adni, amely az áramlás lelassulásánál vagy rendetlenné válásánál meggátolja az alvadást (sincumart vagy egy új típusú gyógyszert). Ha a nyaki artéria a kiindulópont (amelynek szűkülete a nyaki verőér ultrahanggal mutatható ki), akkor trombocita aggregáció gátlót, TAG-ot – ami szintén egy véralvadásgátló, amely azonban a trombocita összecsapzódást gátolja. A két különböző mechanizmussal működő gyógyszer nem helyettesítheti egymást. Ha pedig a carotis elzáródása nagy mértékű, akkor műtét vagy sztent beültetés jöhet szóba, hogy megelőzhető legyen az esetlegesen súlyos stroke.