Mit jelent az ingadozó, átmeneti látásromlás? A látás megromlásának számos mintázata létezik: a látás romolhat lassan, fokozatosan, megjelenhet hirtelen és a károsodás állandó maradhat. De felléphet ingadozó módon is, úgy, hogy a látás határozottan megromlik a beteg számára - egy vagy mindkét szemen -, azonban egy idő múlva, általában néhány óra vagy egy nap múlva a látás ismét eléri a korábbi, ép működési szintet. Ez utóbbi csoportot, melynek hátterében nagyon eltérő betegségek állhatnak, átmeneti látásingadozásnak lehet nevezni. Mivel viszonylag gyakori panasz, érdemes röviden áttekinteni a leggyakoribb okait. A látás csökkenése és homályosabb válása a felkelés után A kétszemes látásváltozások leggyakoribb oka a vérnyomás változása. Érdekes módon a vérnyomás jelentős átmeneti emelkedése és jelentős átmeneti esése hasonló látási panaszt okoz. Mindkét esetben a tünetek fő oka az, hogy a retina (ideghártya) ereiben az oxigénben dús vér mennyisége időlegesen csökken, és ezért a látás működése is romlik, azaz a látás homályossá válik. Gyakran ezzel párhuzamosan egy kicsit a gondolkodás is lassul, szintén átmeneti jelleggel. Vérnyomáskiugrás esetén a panasz oka az erek hirtelen beszűkülése, ami a kiugrás elmúltával megszűnik. Vérnyomásesés alkalmával pedig az érrendszer relatív tágulata az ok. Ilyenkor a kellő tónusszabályozás hiányában az ülő-álló helyzetű személy fejébe kevesebb vér jut annál, mint ami szükséges lenne. Mindkét esetben a látásromlás zavaró, kétszemes és átmeneti.
Egy speciális esete a vérnyomásesés okozta átmeneti látásromlásnak a felkelés utáni, a reggeli órákra korlátozódó látásromlás, ami elsősorban idős személyeken jelentkezik. Ennek az oka a vérnyomás szabályozásának elégtelensége. A hosszú éjszakai fekvő testhelyzetű állapot során a vérnyomás szabályzó receptorok a viszonylag kicsi magasságkülönbséghez alkalmazkodnak. Fekvés során ugyanis az úgynevezett hidrosztatikai nyomáskülönbség a test legmagasabban és legalacsonyabban a fekvő pontja között kicsi. Felkeléskor, -már a felüléskor is-, de elsősorban hirtelen felálláskor a kellő szabályozás híján a vér az alsó végtagok irányában torlódik fel, és viszonylag kevesebb vér jut a szívbe, a fej fő artériába és a szem artériás vérellátásába. Súlyos esetben ez a vérnyomásesés ájulást, elesést és következményes csonttöréseket okozhat az idősebb személyeken. Különösen súlyos lehet ez az állapot, ha valaki a szívritmust csökkentő gyógyszerelésben is részesül. Általánosságban elmondható, hogy az ilyen helyzet során az ébredés utáni órákban bizonytalanabb egy kicsit a járás, kevésbé jó a döntésképesség, csökkentek a kognitív funkciók és a látás is sokkal kevésbé szolgálja ki az időskori gyakorlati igényeket, mint a nap többi részében. Néhány óra múlva, a nyomásszabályzó vérnyomás receptorok működésének átállásával a vérnyomás visszaemelkedik, a szembe és az agyba jutó vér mennyisége normalizálódik. Így déltől-délutántól ismét jó formában van az illető és teljes látásának, valamint döntésképességének újra birtokába kerül. Azt, hogy valóban ilyen helyzet áll-e fenn, csak akkor lehet elbírálni, ha valaki a vérnyomását saját vérnyomásmérőjével a panaszok ideje alatt álló testhelyzetben megméri. Erre viszonylag ritkán kerül sor, hiszen általában az emberek nem foglalkoznak vérnyomásméréssel, ha nem érzik jól magukat. Sokan úgy érzik, hogy a nem jó közérzet, a rossz látás időszaka egy különleges, ritka, nem a valóságot általánosságban tükröző periódus, így csak a panaszok elmúltával térnek vissza biológiai paramétereik ellenőrzéséhez. Ez azonban már nem teszi lehetővé, hogy összhangba hozhassák a látás átmeneti elhomályosodása alatti vérnyomást és a szubjektív panaszokat. Ilyenkor tehát célszerű - ahogyan az előbbiekben szó volt róla - még fekvő testhelyzetben és utána a felállást követően, az átmeneti homályos látás időszakában is megmérni a vérnyomást. Az eredménnyel célszerű kardiológushoz, belgyógyászhoz fordulni. Természetesen ilyenkor is szükséges érdemi szemorvosi vizsgálat, különösen akkor, hogyha az átmeneti, kétszemes látásromlást panaszoló beteg magasvérnyomás betegségben is szenved vagy ismert szemészeti betegsége van. Átmeneti, reggeli szemnyomás emelkedés nyitott csarnokzugú zöldhályogban A glaukóma (zöldhályog) az egyik leggyakoribb és legnagyobb népegészségügyi jelentőséggel bíró szembetegség, melynek diagnosztizálásakor a már kialakult idegsejt-károsodás javítására nincsen lehetőség. A glaukómának számos típusa létezik- a jelen beszélgetés témájához elsősorban azok a viszonylag fiatalabb életkori, úgynevezett juvenilis glaukóma formák tartoznak, melyekben típusos esetben a kora reggeli szemnyomás lényegesen magasabb, mint a nap későbbi részében kialakuló szemnyomás. A magas szemnyomás a legtöbb glaukóma formában az idegsejtvesztés oki tényezője. A fiatalkori zöldhályogokban a típusos szemnyomás görbe úgy néz ki, hogy hajnalban, kora reggel illetve a délelőtti órák első részében a szemnyomás lényegesen magasabb, mint a délutáni és esti órákban. A magas szemnyomás azt eredményezi, hogy az amúgy egészséges szem átlátszó szaruhártyájába a szem belső folyadéknak, azaz a csarnokvíznek egy része bepréselődik. A bepréselődött folyadék a szaruhártya felszíni rétegét ödémássá teszi, ami a fény bejutását gátolja és a látást homályossá, ködössé alakítja. A nyomás csökkenésével azonban a fiatal, egészséges szem ezt a többlet folyadékot aktív sejtmunkával visszapumpálja a szem belsejébe, így a látás az alacsonyabb szemnyomású napszakokban már normális lehet. Éppen ezért a fenti panasz esetén (akár csak az egyik, akár mindkét szemen jelentkezik a panasz) érdemi, hozzáértő, részletes és kellő műszerezettségű szemorvosi vizsgálat szükséges ahhoz, hogy a glaukóma a betegség korai stádiumában észlelhető legyen. Ez azért hangsúlyozandó, mert az esetek egy részében a hagyományos orvosi vizit időszakában a szemnyomás értéke már nem feltétlenül emelkedett, és a betegség korai stádiumában a szemfenéken észlelhető károsodás mértéke még annyira kicsi, hogy a hagyományos, nem kellően korszerű műszerezettségű szemorvosi vizsgálat azt nem észleli. Testhelyzet változással kapcsolatos átmeneti homályos látás Egy külön csoportot jelent a testhelyzet változásokhoz (általában a lehajoláshoz) kapcsolódó homályos látások csoportja. Ezek egy része vérnyomás esésből ered, amit a beszélgetésünk korábbi szakaszában már tárgyaltunk. Az esetek másik része azonban olyan térfogat növekedés hatására jön létre, ami a lehajlás során elmozdulva a látóideget, esetleg a látóideget ellátó artériákat időlegesen összenyomja, így a látást átmenetileg megrontja, megszűnteti az érintett szemen. Ilyen elváltozások lehetnek agyi vagy agyhoz közeli területeken kialakuló értágulatok (aneurizmák), melyek akár nagyon fiatal korban is tüneteket okoznak. De lehetnek a látóideg lefutása mentén megjelenő, önmagukban egyéb káros hatást nem okozó, jóindulatú daganatok is. Az ilyen látásromlások jellemzően mindig ugyanazon a szemen lépnek fel, és hasonló testhelyzet változás esetén hasonló módon jelennek meg. Az esetek kis részében előfordulhat kétszemes érintettség sem. Az ilyen panaszok esetén gyakorlatilag azonnali szemorvosi, ideggyógyászati és agyi képalkotó vizsgálat szükséges, mivel az aneurizma elrepedése nagy agyi vérzéshez vezet, ami akár halálos is lehetnek már az első vérzés során is.
A fentiek alapján - mondja Prof. Dr. Holló Gábor, a Szemészeti Központ szemész szakorvosa, glaukóma specialistája - az imént tárgyalt vagy ahhoz hasonló tünetek esetén mindenképpen érdemi szemorvosi vizsgálattal célszerű a kivizsgálást kezdeni, lehetőleg már úgy, hogy a panaszok alatti vérnyomás értékek rendelkezésre állnak. Ez utóbbiakat mindenki saját magának, otthoni vérnyomásmérővel meghatározhatja. A jelen beszélgetés természetesen nem ölelt fel minden klinikai képet és állapotot, így, ha a látásromlás átmeneti, vagy akár nem is átmeneti, hanem hullámzó, mindenképpen korszerű és minőségi szemorvosi vizsgálat szükséges az ok tisztázására és a hatékony kezelés korai megkezdésére. A kivizsgálás semmi esetre sem az optikai üzletben, az úgynevezett optometrista által történő vizsgálatot jelenti. Az optometrista által optikai üzletben végezhető vizsgálatokkal az okok nem fedhetők fel. Az elvesztegetett idő pedig azt eredményezheti, hogy a komoly háttérbetegségek olyan súlyosabb állapotba kerülnek, amelyben ellátásuk még magas szintű orvosi kezelés mellett is nehézségben ütközhet.